Elhulló Polgármesterek

A bácsalmási a harminchárom leghátrányosabb helyzetű kistérség közé tartozik, és a központként funkcionáló település ennek ellenére sem volt sikeres a pályázatokon, ezt a képviselő-testület a polgármester motiválatlanságának tulajdonította.
Harkakötönyben a pedagógusból lett polgármester állandó vitákba keveredett a képviselő-testülettel, augusztusban le is mondott, aztán egy héten belül a testület is feloszlott. Az időközi választásokon független jelölt győzedelmeskedett.
Soltszentimrén szintén október folyamán tartottak időközi választásokat. Mindhárom településen alapvetően a sikertelenséget, a fejlesztési irányok kuszaságát rótták fel a polgármesternek. A pályázati rendszerben olyan tartalékok vannak, amelyek kellő felkészültség híján kihasználatlanul maradnak, mivel nem érkezik be elegendő szakmailag megalapozott pályázat. A kassza pedig annyira kimerül, hogy nem egy polgármester társadalmi munkában látja el a feladatát: ahol azonban fizetésre tart számot, ott még nagyobb elvárásokkal kell szembenéznie. Ez történt például Soltszentimrén is. A képviselők tiszteletdíjukat közös célokra ajánlották fel, míg a polgármester igényt tartott a sajátjára. De az ingyen munka sem életbiztosítás, ahogy ezt a harkakötönyi – másodállású – faluvezető esete is mutatja.
A pénztelenség szülte kényszermegoldások az önkormányzatok kiéheztetettségéről árulkodnak. Korábban legalább volt egy kis konc, amin lehetett marakodni, meg némi hatalom is járt vele, de ma már ez sincs. A települések érdekei így végre előtérbe kerülhetnek, és valóban csak az marad a helyi hatalom közelében, aki szeretne valamit elérni – ez persze nem azt jelenti, hogy ők lennének a legalkalmasabbak is…