Bakancsosok vörös szőnyegen

Ha halkan nem is, de nyugodtan és békésen indult a  rongyrázás és a társadalmi egyenlőtlenségek ellen szervezett demonstráció. Amíg az Opera oldalán a felső tízezer, odaát a túloldalon az alsó sok százezer bálját tartották meg a hidegben, forró gulyáslevesosztással és koncerttel. A gulyásnak a hajléktalanok, a zenének az est második számú főszereplői, a fiatal punkok örülhettek.
Az Operabál díszvendége a Honfoglalás című filmben Árpád apánkat megformáló Franco Nero lett volna, de a legmagyarabb olasz az érkezési oldalon a kint állók számára láthatatlan maradt, és nem vegyült a kiszeltündékkel. Minden jel szerint az egyik hátsó bejáraton surrant be. Látható volt viszont számtalan híresség, ahogy a vörös szőnyegen extravagáns ruhakölteményeikben eltipegtek a bejáratig, közben boldogan álltak a vakufényben, és nyilatkoztak ide meg oda. Tették mindezt rezzenéstelen arccal, mintha a túloldalról nem az Internacionálé üvöltő dallamai nyomnák el a limuzinajtók finom csukódását.
Akkor sem görbült lefelé az Operába igyekvők mosolya, amikor a túloldalról hangosan sorolták, hányan élnek mélynyomorban, hányan munkanélküliek, és hány áldozatot szedett a fagyhalál, az általános gazdasági világválságról már nem is beszélve.
Mikor már a legtöbb báli ruhás bent kortyolgatta a francia pezsgőt, a túloldalról jött egy meggondolatlan ötlet. – Vonuljunk át a vörös szőnyegen! – rikkantott az egyik fiatal és meglehetősen részeg punk. És lám, így is lett: vagy húszan, magasan a fejük fölé emelt vörös zászlóval, fittyet hányva a gyalogos-átkelőhely tilos jelzésére, öles léptekkel keresztülmasíroztak az Andrássy úton. Egyébként centiken múlt, hogy a kis csapatot nem gázolta el egy elefántcsontszínű limuzin, amelynek a sofőrje úgy látta, jobb, ha minél előbb menekül a vonulók elől.
Először még mókásnak találta mindenki az akciót, a díszőrként álló alabárdosok is jókedvűen mosolyogtak, azonban amikor a demonstrálók bakancsai másodszor is végigtrappoltak a körömcipőkhöz szokott szőnyegen, a rendőrség megálljt parancsolt.
A felsorakozó rendőrsorfal a kiszorítás módszerét választva igyekezett eltávolítani a területről az éneklő, skandáló és ökölrázó színes hajúakat, de azok sem voltak restek visszalökdösni a rend őreit. „Te, ez hatóság elleni erőszak” – jegyezték meg egymásnak félhangosan a rendőrök, és ezen felbuzdulva le is fogtak néhány tüntetőt – öten pedig a rabszállítóban fejezték be az estét.
Odabent az Operában, ez idő tájt legfeljebb a kristálypoharak koccanását lehetett hallani, ahogy a kinti eseményekről mit sem sejtve, a frankó díszvendég belekezdett a nyitótáncba.