Felgyújtott tanya

A  károsult, a nyolcvanéves házigazda, Szvatkó András a nyíregyházi tanyavilág talán legnépszerűbb – ha lehet egyáltalán használni e jelzőt ebben a tragikus helyzetben – alakja. Közismert nótafa és fogathajtó, aki az utolsó falatját is megosztja bárkivel, ha kéri.
A Nyíregyháza környéki tanyarendszer különbözik az alfölditől. Itt nem magányosan, hanem apró bokrokban bújnak meg a tanyák, egyik-másik szabályos kis falut alkot. Ez mentette meg Szvatkó Andrásék életét is. Ők ugyanis aludtak, az egyik szomszédjuk verte meg az ajtajukat, hogy ébredjenek, tűz van. Háromnegyed tizenegy volt, és fújt a szél, a lángok meg az égig csaptak. Szerencsére az illető a háztól harminc méterre álló ólak egyikét gyújtotta fel, onnan terjedtek rohamosan a lángok. Az udvaron álló hatalmas, húsz-huszonöt méter magas akácok is fáklyaként lobogtak, a lángokat három-négy kilométerrel távolabb is látni lehetett.
A tűzoltók gyorsan megérkeztek. Öt kocsival vették fel a harcot, s így a ház megmaradt, de oda lett vetőgép, lovas szekér, tíz zsák búza, százhatvan tyúk, minden, ami egy parasztporta tartozéka. A ló azonban megmenekült, Szvatkó Andrást ez az egy vigasztalja.
A leégett tanya látványa napokkal később is döbbenetes. Megfeketedett akácerdő, az égnek meredő gerendák, az oltóvíz savanyú szaga. Ennyi maradt egy élet munkájából.
Az idős párhoz korábban már kétszer be is törtek, ráadásul fényes nappal, amíg ők templomban voltak. De igazán a tűz ejtette őket kétségbe. El is döntötték, hogy beköltöznek a faluba. A tanyát meg, amit még Szvatkó András épített legénykorában, eladják.
Amúgy a környéken mindenki sejti, hogy ki volt a gyújtogató. Egy dologkerülő ember. Azt is tudni vélik, haragudott Szvatkó Andrásra, mert az nem adott neki kölcsönt. Helyette munkára biztatta.