A ló szimbolikus fara

Szeged, tárgyunkhoz visszatérve, egy csomó pénzt kap az EU-tól a városközpont további felújítására, és a Lófarát is fel akarja ennek keretében újítani, ezért a baloldali városvezetés a jelenleg korláttal elkerített füves részen álló szobrot arrébb pakolná két-három méterrel, és az egész mindenséget lefedné térkővel. Míg a városvédő civilek – akiknek politikai szószólója ez esetben a helyi jobboldal – azt mondják, hogy el a kezekkel az öntöttvas korláttól, a lótól, meg a fűtől is, mert a ló szent és sérthetetlen, a fű jobb, mint a térkő, és régen az egész város tiszta öntöttvas korlát volt, mostanra meg már alig maradt.

Mindehhez kapcsolódik, hogy itt található a szecessziós Reök-palota is, ahol a város képtára és kiállítóhelye van, és ahol az úgymond menedzser-szemléletű vezetés, amelyet a helyi jobboldal valamiért nem szeret, kávézót nyitott. Erre a városvédők azt mondják, hogy a lónak azért kell arrébb húzódnia, hogy legyen hely a kávézó teraszának.

A kérdés igazából nem dönthető el észérvek alapján. Ahogy amellett nem szól semmi megdönthetetlen érv, hogy a lú menjen odébb, úgy annak se látni értelmét, hogy maradjon, ahol van, ha már úgyis elviszik lepucolni róla azt, amit rákentek a századok. Még a legjobban arra hajlunk, hogy az a kis zöld tényleg jólesik a szemnek, no de pár gyeptégláért meg igazán nem fejlődünk élőláncba. Miért akkor az ádáz küzdelem?

A cél a küzdés maga. A három méter választja el a jobboldalt és a balt: pont, mert az egyik kitalálta, hogy az neki fontos, a másik dafke se hagyja. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy a városvédők a marhák. Nekik ugyanis számít, hol a ló, nekem meg rohadtul nem – és felteszem, a városvezetés is hasonlóképpen érez a lelke mélyén. Február óta megy a hirig, de még mindig nem jutott eszébe senkinek, hogy azt mondja: egye penész, legyen, ahogy te akarod. Fű kell a lelkednek? Tessék, vessük be az egész teret. Hova tegyük a pacit? Itt jó lesz, vagy még odébb volt? Pántlikát ne kössünk a farkára? Így lesz a Lófarából szimbólum. Valakinek a nemzeti büszkeség szimbóluma, másnak a hatalomé. Nekem speciel a hülyeségé.