Az asztal körül

– A címe alapján azt is gondolhatnánk, hogy a Zsuzsi asztala gasztroműsor.
– Nem az. Elsősorban családi gazdaságokat mutatunk be, amelyekben akár a generációváltás is szóba kerül. A családi történetek nagyon fontos részét adják a műsornak. Ezért a központi motívum az asztal, a gazdálkodók családi asztala, amely körül – egyebek mellett – arról is beszélgetünk, hogyan indultak el a gazdálkodás útján, vagy éppen milyen pályázaton sikerült támogatást szerezniük. Az asztal körül sokszor örömteli, megható történetek kerülnek szóba, és időnként könnyeket fakasztó titkok is kiderülnek.

– Hogyan indult a műsor?
– Azt láttuk az elmúlt években, hogy a vidék életében nagy változás történt, és úgy éreztük, ezt meg kell ismertetnünk a nézőkkel. A vidékről sokszor „lesajnáltan” beszélnek az emberek, az utóbbi években viszont elkezdett trendivé válni a vidéki életforma. Egyre több olyan fiatalt ismertünk meg, aki kipróbálta a gazdálkodást. Úgy láttuk, hogy ezt a televízióban nem mutattuk be megfelelően, és ezen változtatni szerettünk volna. Azt gondoltuk, a vidéki életet úgy lehet jól megjeleníteni a képernyőn, ha műsorvezetőként magam is részt veszek a különböző munkafolyamatokban.

– „A vidék az új nagyváros” – ez a műsor szlogenje.
– Sokan keresik még most is a városi életformát, de ma már látható a visszavándorlás vidékre. Egyre népszerűbb az önfenntartás és a gazdálkodás. Láthatóan ez a jövő, vagyis fontos, hogy minél többen termeljék meg maguknak a minőségi élelmiszert.

– „Az agrárműsor, ami más, mint a többi” – ezt is olvashatjuk a Facebookon. Miben más?
– Abban, hogy nem a megszokott módon közelítjük meg a témákat, nem termelési riportokat akarunk közölni. Azt szeretnénk megjeleníteni, hogyan zajlik egy gazdálkodó család élete. Ezért vállalkoztunk arra, hogy két napot egy több mint tízfős stáb eltölt egy családnál, és bemutatjuk a különböző munkafázisokat – úgy, hogy én a segítségükre leszek. Ha kell, zöldséget, gyümölcsöt szedek vagy halat pucolok, szarvast dolgozok fel, sajtot készítek.

– Gyermekkori élmények is segítenek a munkában?
– Én ugyan városban, Marosvásárhelyen nőttem fel, de a szüleim munkája úgy alakult, hogy gyerekként tízéves koromig faluban nőttem föl. Édesapám református lelkészként Erdélyben a Küküllő-mentén szolgált egy kis faluban, ahol kertet műveltünk és csirkéket tartottunk. Édesanyám mindig mondja, hogy nem tagadhatom le azt a tíz évet – természetesen nem is akarom.

– Október elején indult újra a Zsuzsi asztala a Tarnabodon készült adással. Hogyan alakult az első évad?
– Az elsőt tavaly tavasztól nyárig forgattuk és mutattuk be. Most az őszi munkákat tudjuk majd megismertetni a nézőkkel. Az egyik kedvenc műsorom tavaly az volt, amikor megmutattuk, hogyan jöttek világra a kis kecskék. Ez nem volt benne a forgatókönyvben, de mentünk a stábbal, és segíteni is tudtam. 

– Sokszor borul a forgatókönyv?
– Előfordul. Gondosan előkészítjük a műsorunkat, de az élet időnként átírja a terveket. Volt olyan is, sajtkészítés közben szóltak, hogy esik a pH-érték. Rácsodálkoztunk, hogy ez mit is jelent, majd a műsorban hangsúlyos részt kapott, hogy nem mindegy, mikor mi történik. Tarnabodon meglepett minket egy nagy eső, amely mindent elmosott. A nézők láthatják majd, hogyan oldottuk meg ezt a nehézséget. De előfordult olyan is, hogy fejés közben stresszes lett a tehén, aminek a következményét közvetlenül megéreztem. Az élet része az is, ha valami megható vagy éppen humoros.

– A műsorokból nem csupán egy-egy gazdálkodó családot, ha­nem a vidéket, a tájat is megis­merjük.
– Tarnabod jó példa arra, hogy a települést is bemutatjuk a falu életét megváltoztatni próbáló család mellett. Olyan is előfordul, hogy egy tájegység kerül a középpontba, de van, amikor a családon van a hangsúly. Ez a téma szerint változik. Mindenesetre az a célunk, hogy ismeretterjesztő jelleggel megmutassuk a vidéki településeket.

– Az is megjelenik a műsorokban, hogy szép a vidéki élet, de nemcsak arról a romantikus elképzelésről szól, hogy reggel kukorékol a kakas, napközben tojnak a tyúkok, este pedig összeszedem a tojásokat.
– Ha csupán a vidéki élet romantikáját mutatnánk be, akkor magunkat és a nézőket is becsapnánk. Célunk, hogy a maga valóságában jelenítsük meg a gazdálkodás szépségét, valamint a nehézségét is. Nem játsszuk el, hogy estére nem fáradtunk el az egész napi munka során. A műsorunk szakmai együttműködő partnere, az Agrárminisztérium is azt javasolta, ne olyan műsort készítsünk, amelynek az a mondanivalója, hogy vidéken minden szép és jó. De az sem igaz, hogy nem éri meg gazdálkodóként élni. Az asztal melletti beszélgetésekből is az derül ki, hogy a gazdálkodás küzdelmes, sokszor nehéz, de szép, és megéri.

– Az idei évad témáit a hetilapunk is bemutatja.
– A Zsuzsi asztala és a Szabad Föld együttműködésének mi is nagyon örülünk, hiszen a hetilap célja is az, hogy a vidék értékeit mutassa be. Az első forgatásokon már találkoztunk a lap munkatársaival, és beleláthattunk egymás munkájába is.

– Vannak olyan visszajelzések, hogy a műsor már elindított valakit a gazdálkodás útján?
– Az első évad óta a mai napig kapok leveleket, amelyekben a szerzők hangsúlyozzák, hogy olyan értékeket tudtunk megmutatni, amelyekre nagy szükség van. Egy fiatal pár megírta nekem, régóta gondolkoztak azon, hogy belevágjanak a vidéki gazdálkodásba, de nem mertek. A műsorban viszont látták, hogy érdemes támogatást kérni, pályázaton indulni, mert ezek segítségével sikeresek lehetnek. A műsorban bemutatott Remény Farm példáját követve beadták az első pályázatukat, hogy elindíthassák a biofarmjukat. Ha csak egy ilyen visszajelzésünk is van, akkor már megérte készíteni a Zsuzsi asztalát.