Növényvédelem

A felsorolt károsítók ellen a termések kötődéséig védekeznünk kell a tavaszi időszakban, illetve a levélfoltosságok, a szamócalisztharmat, a szamócaatka, a sodrómolyok és esetenként a szamóca-vincellérbogarak ellen a szüret után is. Ezek a kezelések a következő tavaszon jelentkező károsítást jelentősen mérsékelik. Amennyiben a lombozatot a szüret vége után lekaszáltuk és megsemmisítettük, elegendő egyszer - augusztus közepén - védekezni az utóbb felsorolt károsítók ellen.
A szamócalisztharmat fertőzési forrása az áttelelt lombozat, amelyben fennmaradnak a kórokozó gombafonalai és ivaros termőtestei (kleisztotéciumai). Tizenöt fok körüli hőmérsékleten légmozgás segítségével az újonnan fejlődött növényi részek is megfertőződnek. A kórokozó számára a magas relatív páratartalmú levegő teremt kedvező feltételeket. A levelek a színük felé bekanalasodnak, és szürkésfehér bevonat jelenik meg rajtuk. A gyümölcsök felületén is szürkésfehér bevonat keletkezik, fejletlenek lesznek, elbarnulnak és parásodnak.
A levélfoltosságokat négy kórokozó gomba okozza. Leggyakrabban a szamóca diplokarponos levélfoltossága fordul elő, a levelek színén megjelenő kerek, 2-5 mm átmérőjű, egynemű, liláspiros foltok formájában. A szamóca gnomóniás levélfoltossága egyre gyakrabban jelentkezik, a gyümölcsöket is fertőzi. A leveleken először apró, szürkésbarna közepű, barnásvörös, ovális foltok jelennek meg, amelyek megnagyobbodnak. A gyümölcsön liláspiros, majd lilásbarna, száraz jellegű, rothadó foltok láthatók. A szamóca mikoszferellás levélfoltossága kezdetben a diplokarponos levélfoltosság tünetéhez hasonló foltok formájában jelentkezik, később azonban a foltok közepe kifehéredik. A szamóca fomopsziszos levélfoltossága kezdetben apró, ovális, vörösbarna foltok formájában jelentkezik. Ezek később megnagyobbodnak, közepük világosbarna színű lesz. A fertőzés forrásai minden esetben a beteg leveleken áttelelt különböző szaporítóképletek és gombafonalak.
{p}A szamócaatka nőstényei telelnek át a szívlevelek között. Március végétől megkezdik táplálkozásukat és a tojások lerakását. Mindig a fiatal leveleken szívogatnak, de, ellentétben a takácsatkákkal, szövedéket nem képeznek. A tenyészidőszak során több nemzedékük fejlődik ki. Kártételük következtében a fiatal levelek növekedése lelassul, a levéllemez hullámos lesz, a levélnyél és a virágkocsány rövid marad. Az egész növény kondíciója leromlik, a termések aprók maradnak.
A sodrómolyok lárvái a levelek között telelnek át, összeszövik a leveleket és megrágják a levéllemezt. Tavasszal olykor a bimbót, a virágot, sőt a termést is kiodvasítják. Az év során a nagy szamócasodrónak két, a kis szamócasodrónak pedig három nemzedéke fejlődik ki. Július végén, augusztus elején a nagy szamócasodró első, illetve a kis szamócasodró második nemzedéke lárváinak fejlődése közeledik a bábozódáshoz.
Külön kell választanunk a cserebogarak lárvái elleni védekezést az állományvédelemtől. Leggyakrabban a többéves fejlődésű cserebogárfajok lárvái okoznak számottevő, szélsőséges esetben igen súlyos kárt. Lárváik a talajban fejlődnek a fajtól függően egy-négy éven át. Nagy kárt akkor okozhatnak, ha a telepítés előtt nem ellenőrzik a talaj fertőzöttségét, és ezért elmarad a rovarölő szeres talajkezelés. Termő ültetvényben a védekezés körülményes és kevésbé hatékony. A telepítés előtti talajkezelést - amennyiben szükség van rá - a nyári hónapokban hajtsuk végre.
Augusztus második dekádjában védekeznünk kell az ismertetett károsítók ellen. A gombabetegségek ellen használjuk a Discus Top 0,12 százalékos oldatát, a szamócaatka ellen pedig a Thiodan 35 EC-t 0,15 százalékos töménységben. Az utóbbi készítmény védelmet nyújt a sodrómolyok lárvái és a vincellérbogarak imágói ellen is.