Üzenjük

Goda János, Budapest
Az idős leanderek jól tűrik a metszést. Az ifjítást a tavaszi kihajtás előtt, márciusban a legcélszerűbb elvégezni. Mivel a leander az előző évi hajtásokon hozza a virágokat, ifjításkor csak a ritkító metszés, azaz minden második erős hajtás kivágása ajánlott. Így a növények tőről nagy számban hozzák a fiatal hajtásokat, az elfásodott, idős hajtások pedig a virágokat. Következő tavasszal a megmaradt idős hajtások is levághatók, így két év alatt megfiatalíthatók a leánderek. Ha a hajtások betegségektől mentesek, akkor a zöld hajtásvégek vízben gyökereztethetők.

Böröczky Béla, Győr
A szilvafajták termékenyülése még nem teljesen tisztázott kérdés. A Debreceni muskotályról azonban ismert, hogy virágai önmeddőek, ezért a beporzásához többféle szilvát ajánlott a fák közelébe telepíteni. A fajta legjobb pollenadója az Olaszkék szilva volt, ezt a fajtát azonban - betegségérzékenysége miatt - már nemigen szaporítják. Jó pollenadó még a Besztercei, a Zöld ringló és az Althan ringló. A Stanley fajta lehet porzója a Debreceni muskotálynak, de ez sajnos még nem egyértelműen bizonyított.
A Debreceni muskotály ugyan kissé érzékeny a betegségekre, önmeddő is, a fák más fajtára átoltását mégsem szívesen ajánlanánk, hiszen ez az egyik legzamatosabb gyümölcsű fajtánk. Szívesebben javasolnánk, hogy a fa közelébe több porzófát ültessen, vagy olyan fát, amelynek minden ágára más pollent adó fajtát szemzett.
Másik kérdésére: az őszibarack alanyául saját magcsemetéjét csak homokon és mészszegény talajokon ajánlják. Meszes talajokon sokkal kedvezőbbek az eredési és termőre fordulási tapasztalatok a keserűmandula vagy a keményhéjú édesmandula alanyra szemzett őszibarackfáknál.
A "köpött magról" kihajtó alanyokat helyben is be lehet szemezni, de ilyenkor az alanyok mélyre hatoló, kevés elágazású gyökérzetet nevelnek. Az ilyen fák a talaj mély rétegeiből is fel tudják venni a vizet és a tápanyagokat, tehát sokkal tűrőképesebbek, de az átültetést nehezen viselik el. A magoncok szemzés előtti átiskolázása (átültetése) azért kedvezőbb, mert minden áttelepítéssel a gyökereket elágazódására, dús gyökérzet képzésére serkentjük, így átültetéskor a gyökerek esetleges sérülése nem okoz nagy visszaesést a fák fejlődésében.

"Nektarin" jeligére
Mint írta, múlt év őszén gondos előkészületek után telepített nektarinfája idén - gyümölcsritkítás után - tizenkét gyümölcsöt termett. A szüret után a fa lombja azonban - rendszeres öntözés dacára - leszáradt. Arról is ír, hogy a fa ültetőgödrébe szerves és műtrágyából a megszokott mennyiség többszörösét tette, és a fát tavasztól rendszeresen öntözte és permetezte.
Alighanem éppen ez okozta az életképes fa látványos leromlását, hiszen olvasónk nem vette figyelembe a csemete korát és fejlettségi állapotát. A talajba kevert nagy adag trágya a fát nagyon megindította, fajtatulajdonságának köszönhetően korán termőre is fordult, de ez felélte minden energiáját. Mindez megelőzhető lett volna, ha - a fák fejlődési ütemét figyelembe véve - már jóval az ültetés előtt bekeveri az ültetőgödrök altalajába a tápanyagokat, és mélyen bemosatja a csapadékkal. Innen csak a gyökerek növekedésével, fokozatosan vehetik fel a növények, így a hirtelen, nagy adagú tápanyag nem okoz fejlődési zavarokat. Az első években a fák minden energiájukat a gyökeresedésre, a lombkorona és a termőhajtások nevelésére fordítják. Az oltványok ugyan már első évben is virágozhatnak, a virágok közül néhány meg is köthet, de a gondos gazda a harmadik évig kicsípi őket, és csak a negyedik évtől hagy meg belőlük néhányat. Az első három évben rendszeres metszéssel felkészíthetők a fák a termőhajtások kinevelésére, majd a negyedik évtől a rendszeres és jó minőségű termés érlelésére. Aki sietteti ezt az időszakot, annak fái vontatottan fejlődnek.