Kolbász lóg a szőlőtőkén

A magyar huszárok mindig szerették a jó borokat, és az egykori nagy Zala megyébe a balatoni, a szentgróti, a muraközi borokért messzi földről eljöttek a kereskedők. A megye vezetői felkarolták az ötletet, hiszen a pincékben most is kitűnő nedűk hűsölnek, ezért érdemes felkelteni a kereskedők, vendéglátósok érdeklődését irántuk. Így aztán az idei Vince-nap volt a negyedik alkalom, hogy a huszárok díszkíséretével kétnapos körútra indultak a pincejárók.
Ezúttal a déli országhatárokon is átléptek, Lendván, Csentén és a horvátországi Strigovica Szent Orbán-hegyén is kiakasztották a hurkát-kolbászt a szőlőtőkékre, friss vesszőket vágtak hajtatásra, megkóstolták az őszi termést, és a huszárok, a legfinomabbakat kiválasztva, minden gazdánál otthagyták Zalaország oklevelét és a borospalackcímkéket, amelyeket egy évig használhat a gazda.
Csentén a Szőlősgazdák Egyesületének több tagja fogadta a pincejárókat, és Fordan Ferenc, aki Tibor fiával borászkodik mintaszerűen, nyomban a pincébe invitálta a vendégeket. A sok hordót látva aggodalommal tekintettünk a gazdára, aki nem tágított attól a szándékától, hogy sorban mindből töltsön a poharakba, arról nem is beszélve, hogy a többi gazda is előszedte a magával hozott teli palackokat. Kellemes, jól kezelt, mediterrán fehérborokat kóstolhattunk, amelyek közül gazdáik legbüszkébbek a fehér burgundira voltak.
A bor értékesítéséről maguk gondoskodnak. Az eladni szánt tételekből mintát vesz a hetenként Lendváról érkező szakember, s viszi a maribori laboratóriumba. Egy hét múlva hozza az eredményt, amely hat hónapig érvényes. A megvizsgált bort azután "borútlevéllel" elszállíthatja a gazda a partnerekhez, általában vendéglőkbe. A fogyasztóval pedig kötelező tudatni, hogy kitől származik a poharába kerülő bor. A követelmények az EU-csatlakozással szigorodtak, de már korábban is megvolt a forgalmazás rendje. Általában 300 tollár (a forinttal egyenértékű) körül vásárolják fel a termelői borokat.
Horvátországban a Szent Orbán-hegyen, az egykori Zrínyi-birtokon gazdálkodik Franjo Lovrec. Tőle tudjuk, hogy errefelé nemcsak azt figyelik meg, vajon Vince-napon megcsordul-e az eresz, besüt-e a nap a pincékbe, hogy jó termés legyen. Ilyenkorra teszik a szőlőmunka kezdetét, ezért szimbolikusan megmetszik az első tőkét és eléneklik a Vesszőcském, ébredj fel kezdetű dalocskát. Közben kancsóból borral locsolják a tőkét. Érdemes megjegyezni: ezen a tájon nincsenek sivár, műveletlen szőlőparcellák, s már vásárolni sem lehet...