Katángból cikóriát
A napranézőnek, útőrzőnek is nevezett katáng vagy cikória gyomnövényként majdnem mindenütt megtalálható, nemesített változatát pedig salátanövényként termesztjük a kertben. Föld feletti szára 20-150 centiméter magasra nő, fűgyökere erős, karószerű, fordított tojásdad levelei esetenként lándzsásak, szélük többször fogazott. Az évelő növény kékesfehér, nyeles fészkes virágaival hívja fel magára a figyelmet.
A nemesített katáng gyökeréből készül a cikória pótkávé (Jánoshalma környékén sokan foglalkoznak a termesztésével). A cikóriasalátát az erre a célra nemesített növény gyökerének sötétben hajtatott, zsenge levélrózsáiból nyerik.
A cikóriát másodvetésben májusban, júniusban a lekerült borsó, retek, saláta után vetjük, két-három centiméter mélyre - száz négyzetméterre 60-80 gramm magot számítva, harminc centiméteres sortávolságra, kelés után pedig tíz centiméteres tőtávolságra egyelve. A kifejlett gyökereket késő ősszel, november elejéig szedjük ki. A felszedett gyökereket úgy lombtalanítjuk, hogy csak egy két centiméteres levélcsonkot hagyunk meg; így megmarad a szívlevél, amelyből a hajtatás során kifejlődik a tőrózsa. A nulla Celsius-fok körüli hőmérsékleten tárolt, 3-7 centiméter áttmérőjű, 16-18 centiméter hosszú gyökereket decembertől február végéig hajtathatjuk 18-22 Celsius-fokos pincében vagy kamrában, s 17-18 nap elteltével kapunk használható, halványított tőrózsákat. A gyökereket egy vödörben homokba duggatjuk egymástól két-három centiméteres távolságban - közöttük elhelyezünk egy műanyag csövet is, amelyen keresztül majd öntözzük -, és egy másik vödörrel lefedve sötétítjük a "légteret".
A cikóriasalátát télen fogyasztjuk, amikor szűkében vagyunk a friss zöldségeknek, salátáknak. C-vitamin-tartalma nem nagy (100 grammonként 6-8 milligramm), ellenben annál jelentősebb karotinforrás: 100 grammban négy és fél milligramm található (a sárgarépa öt-hét milligrammot tartalmaz).
A cikóriát nyersen vagy sütve-főzve fogyasztjuk. Felhasználás előtt a cikóriarózsát megtisztítjuk, torzsáját levágjuk, és mivel az íze kesernyés, ecetes-sós vízben rövid ideig pácoljuk. A rózsákat pácolás nélkül, hűtőszekrényben három-négy hétig tárolhatjuk, ügyelve arra, hogy közben ne érje őket fény, mert annak hatására a levelek megzöldülnek és élvezhetetlenül keserűvé válnak.
A keserű anyagoktól mentesített cikórialeveleket salátaként kínálhatjuk hagyományos (ecetes-cukros) salátalével, majonézzel vagy mustáros-olajos mártással leöntve, esetleg a következő zöld füves mártással: 2-2 kiskanál citromlevet és porcukrot, csipet sót 2 kiskanál olajjal és 2 evőkanál tejföllel elkeverünk, és snidlinggel, petrezselyem- és zellerzölddel, kevés kakukkfűvel, valamint borssal ízesítjük.
A válogatott rózsaleveleket megsüthetjük roston, és ízesíthetjük citrommal, fűszerekkel, ketchuppal. Körítésnek is tálalhatjuk: forró olajban vagy vajban pár percig pároljuk, majd magasabb hőfokon hirtelen lepirítjuk.
A cikória alkalmas levesnek és könnyű főételnek is.
