Szerencsét hozó zsálya

Az orvosi vagy kerti zsálya őshazája a Földközi-tenger északi partvidéke. Dalmácia, Montenegró és Hercegovina meszes, karsztos hegyvidékén tömegesen fordul elő.
Mutatós, illatos félcserje, 50-80 centiméter magasra is megnő. Fiatal négyélű, lágyszárú hajtásai szürkén molyhosak, 2-5 centiméter hosszúak, szélük aprón csipkézett, fonákjuk erősen erezett. Az alsó levelek nyelesek, a felsők ülők. A hajtások végén, álfüzérekben hozza júniusban, júliusban ibolyaszínű, rózsaszín vagy (ritkábban) fehér virágait.
Nagyobbfajta sziklakertekbe, utak mellé, déli napos fekvésbe ültethetjük a palántát szeptember végétől október derekáig. Helyre is vethetjük a magot októbertől novemberig vagy áprilisban-májusban, két centiméter mélyre és 20-25 centiméter sortávolságra. Tenyészterület-igénye hatvanszor negyven centiméter, öt-hat évig marad meg a helyén.
Szárított levelének gyógyhatása évezredek óta ismert. Egy arab eredetű mondás ("hogy is halhat meg egy ember, akinek zsálya nő a kertjében") nemcsak a gyógyító erejébe, de a jólétet és szerencsét hozó tulajdonságába vetett hitet is tanúsítja.
Hatóanyaga: illóolaj (1-2,5 százalék), melynek fő alkotórészei a tujon, a cineol, a kámfor, a borneol és a pinén, továbbá cseranyag (3-8 százalék), emellett keserű anyagokat, valamint glikozidokat és gyantaanyagot tartalmaz.
A meleg zsályatea kitűnő toroköblítő a szájban fellépő betegségekre, mandulagyulladásra, foglazulásra, foghúsvérzésre, ínygyulladásra, szájpenészre.
Asztma elleni házi szerként 5-6 gramm zsályalevelet, ökörfarkkóró-virágot, lándzsás útifüvet fél liter vízben állni hagyunk, és tízpercnyi állás után megszűrjük. A szüredékhez két evőkanálnyi mézet adunk, és óránként egy evőkanálnyit fogyaszt belőle a beteg.
Dr. Győrffy Sándor Péter