Vége a disznóölésnek?

A még át nem vett regula úgy szól, hogy feldolgozott árunak (vagyis többé-kevésbé ipari terméknek) akkor kell tekinteni egy mezőgazdasági cikket, ha annak "természetes állagát mechanikai eszközzel, hő- vagy vegyi kezeléssel megváltoztatják". Ezért mechanikai eszköznek tekinthető a tököt kettévágó kés vagy a káposztagyalu, hőkezelésnek a lekvárfőzés, a kolbászfüstölés, vegyi eljárásnak a savanyítás.
Pillanatnyilag nincs különösebb akadálya annak, hogy az őstermelő áruját a kispiacon vagy háznál értékesítse. Ehhez rendelkeznie kell az őstermelői igazolványhoz kiváltott értékesítési betétlappal, kertészeti termékek esetében permetezési naplóval. A piacokon a növény-egészségügyi, illetve az állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrzési hatóság rendszeresen végez vizsgálatokat, s az adatok arról tanúskodnak, hogy kirívóan nagy szabálysértésből kevés akad.
Ám az év végével lejár egy uniós határidő. Januártól a magyar kistermelésnek is alkalmaznia kell a "jó mezőgazdasági gyakorlat" szabályait (ez az a bizonyos EurepGap előíráshalmaz), aminek fő oka az élelmiszer-biztonság növelése. A tervezett intézkedés hatalmas tömeget érint: tavaly csaknem kilencszázezer őstermelő váltotta ki az említett értékesítési betétlapot (ez a szektor adja jelenleg a teljes zöldség-gyümölcs forgalom harmadát).
Mindezekkel együtt azonban nyilvánvaló a szándék: az unió szigorítani akarja az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos szabályokat. Az alapelv a sokat emlegetett "nyomon követhetőség", vagyis hogy pontosan tudni lehessen, honnan és milyen körülmények között jutott el a termelő földjéről-óljától az áru a piaci standig, az üzlet pultjáig. Ebből a szempontból pedig a legnagyobb "szürke zóna" a kistermelés, a házi élelmiszer-előállítás.
{p}
A hazai hatóságok két rendeletet készítettek elő az ügyben, ezek megjelenése ősszel várható, mivel az uniós adminisztráció szeptemberre ígérte az ide vonatkozó végrehajtási utasítások kiadását. Ugyanakkor a közösség is óvatos, hiszen a legfejlettebb országokban is évtizedes gyakorlat a kispiaci élelmiszer-forgalmazás. A párizsi standokon legalább százféle házi érlelésű sajtból válogathat a vásárló, és az is természetes, hogy egy osztrák hegyi panzióban a tulajdonos saját sonkáját, szalámiját, lekvárját, kalácsát kínálják reggelire.
Mindezek alapján az árusításra vonatkozó nagy szigorítással várhatóan nem kell számolniuk a magyar termelőknek (tehát alighanem - hacsak az unióban másképp nem gondolják - jövőre is kettévághatják majd a tököt), ám a higiéniára és a származásra vonatkozó ellenőrzések biztosan erélyesebbek és rendszeresebbek lesznek, mint eddig. Úgy tudjuk, a kormány elképzelései szerint a házilag készített élelmiszerek "helyi értékesítéséhez" szükséges engedélyek beszerzése egyszerűsödik ugyan, de az árukat kizárólag saját jogon teheti majd a termelő a standra. Megszűnik tehát az a gyakorlat, amikor a gazdától olcsón árut felvásárló kofa "őstermelőként" árulja a piacon a kiszolgáltatott gazda kolbászát vagy lekvárját, vagy - mint a legutóbbi botrány mutatja - május végén a görög, spanyol importált dinnyét. Akit jövőre ilyesmin kapnak, gyorsan elköszönhet árusítási engedélyétől, és akár milliós büntetést fizethet. Az eddig hagyományosnak számító házi disznóvágásnak is alighanem bealkonyul: az eddigi információk szerint e tekintetben - járványügyi és élelmiszer-biztonsági okok miatt - a közösségi szabályozásban nem lesz kiskapu. A házikolbászt piacra szállító kistermelőnek igazolnia kell, hogy disznóját "engedélyes" vágóhídon darabolták fel, s terméke ebből az alapanyagból készült el "házilag". Otthoni fogyasztásra viszont mindenki tölthet ezentúl is hurkát.