Élő kert

Napjainkban divatba jött a pattogatni való kukorica, már nemcsak a téli hónapok kedvelt csemegéje, mint hajdanán. Nemcsak a kukorica származik Amerikából, hanem a pattogtatási módszer is: az inkák és a maják erősen felhevített fémtárgyakon, -lapokon pattogtatták ki a szemeket. Erdélyben törökbúzaként ismerik a tengerit, mert a törökök közvetítésével került hazánkba, főleg takarmánynak, de étkezési célra is (mint a puliszka alapanyaga). A csemege és a pattogatni való fajták a kertészeti növények között szerepelnek. A nyolc engedélyezett fajtából öt hazai előállítású hibrid. Magfogásra nem alkalmasak.
A pattogatni való kukorica a legkisebb szemű a kukoricák közül. Lisztes része csekély, melyet vastag, üveges rész vesz körül. Megkülönböztethetünk rizsszemű (a szemek hegyesek, szúrósak) és gyöngyszemű típusokat. Hevítéskor a lisztes részben gőz fejlődik és nyomás alakul ki. A kemény külső réteg meggátolja az elpárolgását, és a nagy feszültség következtében szétrobban a szem, kipattan, belseje kifelé fordul, közben térfogata megsokszorozódik, és az egész szemből kellemes ízű, szivacsszerű anyag keletkezik. Legjobban akkor növekszik meg a térfogata, ha a szemek nedvességtartalma hevítés előtt 13-13,5 százalékos, ekkor negyvenszeresére is megnő.
A hőmérséklet is fontos szerepet játszik az eljárásban. Kecskeméten, a Zöldségtermesztési Kutatóintézetben kísérleti célra szerkesztett pattogató készülékben a szemtérfogat tizedrészének megfelelő étolajat kevertünk, hogy egyenletesen oszoljon el a hőmérséklet, 230 Celsius-fokon töltöttük be a kukoricát, amely egy-másfél perc múlva pattogni kezdett. Közben lehűtötte a szem a készüléket, de 200 Celsius-fok felett már pattogott, és három-négy perc alatt elkészült. Fél liter pattogatott kukorica kalóriatartalma annyi, mint két és fél deciliter tejé vagy négy dekagramm húsé.
A házikertekben a pattogatni való kukoricát rövid tenyészideje miatt (150-166 nap) másodvetésként is termeszthetjük. Vetés előtt ásóvillával lazítsuk fel a talajt, hogy ne veszítsen vizet. Sorba vetésnél 80-90 centiméter a sortávolság, a fészkeket egymástól 30-40 centiméterre alakítsuk ki. Másodvetés esetén, ha módunkban áll, áztassuk be a talajt vetés előtt egy méter mélyen. A szemeket öt centiméter mélyre vessük, 6-12 nap múlva már várhatjuk a kikelésüket. Amikor a növények nyolc centiméter magasak, 20-30 centiméter tőtávolságra egyeljük ki őket, ha sorba vetettünk. Ha fészkekbe vetettünk, akkor fészkenként három növényt hagyjunk meg. A tápanyag-utánpótlást trágyalével, komposzttal biztosítjuk. A termelés biztonságát fokozza, ha más növényekkel vetésforgóban termesztjük. Ez megalapozza a növényvédelmet is. A talajlakó kártevők - drótféreg, cserebogárpajor - ellen tűrjük meg a vakondot, és szoktassunk a kertünkbe más természetes pusztítókat, madarakat, cickányokat. Ásáskor a baromfiak sok talajlakót elfogyasztanak.
Válasszuk a kórokozókkal (vírussal, rozsdával) szemben ellenálló fajtákat. A szelíd növényvédelemben használható réztartalmú szerek, növényi kivonatok (például a zsurlóé) nyújtanak még segítséget.