Üzenjük

P. M. jeligére
Az általában meggyfákat károsító hajtáshervasztó moníliagomba fertőzése, bár ritkábban, a kajszifákon is mutatkozhat. Ha a fák virágzásakor tartósan hűvös, csapadékos az időjárás, a kórokozó a bibén keresztül megfertőzi a még zsenge hajtásokat. Onnan a fás részekbe jut, és a tápanyagszállítás megszakításával hajtáselhalást okozhat. A fajták eltérő módon érzékenyek a fertőzésre. Ellenálló fajták nem ismertek, de legkevésbé érzékeny a parasztbarack és a Gönci magyar kajszifajta. Közepesen érzékeny a Borsi-féle kései rózsa, a Korai piros, a Pannónia, a Rakovszky és a Rózsakajszi C-1406 fajta.
A gyümölcsrothadást okozó moníliagomba a gyümölcsmolyok vagy jégverés által, illetve más módon már megsértett terméseket fertőzi meg. Ellene többnyire megelőzéssel - a kártevők elleni védekezéssel, az egymással érintkező termések ritkításával, valamint a sérült termések eltávolításával - védekezhetünk. Mindkét moníliafaj ellen megelőzésként a tél végi rezes lemosó permetezés, valamint fertőzésveszélyes időszakban a gombaölő szeres permetezés lehet hatékony védekezés.

Tábori Dénes, Ócsa
Mind a gyümölcsfák, mind a díszfák és -bokrok esetében kedvezőbb, ha a tavaszi kihajtáshoz közeli időszakban végezzük el a hajtások visszavágását, mint az őszi telepítéskor. Ennek oka, hogy a tartalék tápanyagok a hajtáscsúcsokban raktározódnak el, és ebből táplálkozik a növény a nyugalmi időszakban. Az eredés szempontjából is kedvező a föld feletti hajtások meghagyása, hiszen ezzel az ültetéskor visszavágott gyökérzet gyorsabb megújulását ösztönözzük. Ahhoz ugyanis, hogy a hajtásokba megfelelő mennyiségű tápanyag jusson el, jól fejlett gyökérzet szükséges! Ha pedig ezután tavasszal a tápanyagokat felélt hajtásokat visszavágjuk, az új hajtások már erőteljesen fejlődnek.

Diófa jeligére
Az egészséges diócsemete erős karógyökere sok tápanyagot tartalmaz, ezért az ültetőgödör talajába ültetéskor nem szükséges trágyát, műtrágyát, sem másféle anyagot keverni. A frissen trágyázott talaj kifejezetten veszélyes lehet, mert a dió - egyébként is nagyon érzékeny - gyökere a vágott sérüléseken perzselődhet. Az olvasónk által említett vasforgács beásása is felesleges, sőt a növekvő gyökerek veszélyes sérülési forrása lehet. Tömörödött talajban a vasforgács lazítóanyagként elvileg jó hatású lehet, ugyanis a dió csak levegős talajban fejlődik szépen, de erre a talaj humusztartalmának növelése eredményesebb módszer. Ez utóbbi célból, már a csemeték ültetése előtt a szokott 80-100 centiméter mély ültetőgödröt egy ásónyommal mélyebbre ássuk. Az altalajra szalmát vagy más szerves anyagot, majd rá egy vastag réteg földet terítünk, hogy a gyökerek a szervesanyaggal közvetlenül ne érintkezzenek! A korhadó szerves anyag a talaj szerkezetét javítja, levegőssé teszi, a vízmegtartó képességét fokozza, és mindez kedvező a dió számára. A már elültetett diófák tányérját - hasonló célból - takarjuk érett komposzttal vagy fertőzésmentes szerves anyaggal, szalmával vagy aprított dudvával.  A dió ültetésére az október még kedvező időszak, később azonban már kétséges lehet a fák egészséges fejlődése. A melegkedvelő gyümölcs ugyanis hamarabb megkezdi a nyugalmi időszakot, és a hideg beköszöntésével az ellenálló képessége is csökken. A késői ültetés azért veszélyes, mert a gyökérsérüléseken keresztül esetlegesen fertőző, még aktív talajkártevőkkel és kórokozókkal szemben a fa már védtelen. A dió telepítését a lehűlések után már tanácsosabb tavaszra halasztani.