Ezüstfehér pampafű

Mindezt sokan fölismerték, és helyet keresnek nekik. Ráadásul elhelyezésükhöz nem kell különösebb szakismeret, mint ahogy ápolásuk, szaporításuk sem igényel komolyabb fölkészültséget. Szárazabb és nedvesebb körülmények között, fényben és árnyékban egyaránt szépen díszlenek, csoportosan is mutatósak, de egyedileg (szoliterként) ültetve is vonzzák a tekintetet. Fontos tudni viszont, hogy nagy a térigényük, nagyobb, mint első látásra gondolnánk.
Ismertetőnkben a díszfüvek nagy családjából válogatva a legnépszerűbb és legegyszerűbben kezelhető fajok, fajták között tallózunk, amelyek azonban minden nagyobb díszfaiskolai lerakatban beszerezhetők. Kezdjük az igen dekoratív, embermagasságú pampafűvel (Cortaderia selloana), amely különösen nagy helyigényű. Méteresre is megnövő, nagyon keskeny, éles fogazatú levelei ívben meghajlanak és vágnak, mint a borotva (erre ügyeljünk!). Igazi dísze ezüstfehéren fénylő virágbugája, amely különösen sötét (árnyékos) háttér előtt mutat szépen. Csak napos helyen és átlagos talajnedvességi viszonyok között érzi jól magát, magas talajvizes, vízállásos földben elpusztul. A pampaszfű téli takarást igényel. A tél beállta előtt kötözzük össze leveleit, majd fedjük be falombbal vagy fenyőgallyal. Áprilisban takarjuk ki, s egyúttal vágjuk vissza az előző évi leveleit. A tavaszi nedvkeringés megindulása után tőosztással szaporíthatjuk.
A japánfű (Miscanthus sinensis) igen kedvelt díszfű. Jó talajviszonyok között, napos fekvésben két méterre is megnő. Nádszerű friss, zöld levelei hegyüknél kissé visszahajlanak. Legyező alakú, széles kalászvirágzata az ősz közepén jelenik meg, de sokáig friss marad. Télálló növény, takarást nem igényel.
A zebrafű a japánfű egyik változata (Miscanthus sinensis varietas Zebrinus). Az alapfajnál alacsonyabb, igényesebb, levelei keresztben csíkozottak. Öntözést és téli takarást igényel. Tőosztással szaporítsuk, mert a magvetésből származó utódnak nem lesz csíkos a levele, hanem zöld marad, mint az alapfajé.
A tollborzfű (Pennisetum rueppelii) a legszebb, méteresre is megnövő egynyári díszfű. Nagy, hengeres kalászvirágzata rózsaszín árnyalatú, augusztustól a fagyokig virágzik.
A deres vagy kék csenkesz (Festuca glauca) szegélynövényként vagy évelő ágyakba ültetve mutatós. Töveit három-négy évenként célszerű szétszedni és megritkítani.
Az alacsony növésű, szintén évelő kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata) napos, száraz fekvésben érzi jól magát, így például a sziklakertben, ahol különleges színfoltot ad.A díszfüvek szárazvirágként is kedvelt és hatásos szobadíszek. Különleges formájuk, színárnyalatuk, elragadó színjátékuk miatt egészen egyszerű vázába valók, mert így érvényesülnek igazán.