Halálra sózott fák

A szomszéd asszonykát kis híján megütötte a guta a múlt tavasszal. Előző nyáron végeztek az évekig húzódó építkezéssel, és hozzáláttak a kert rendezéséhez. A talaj feljavításához hozattak több teherautónyi erdei földet, amit a szülők két kamasz fiukkal széttalicskáztak-lapátoltak a ház körül. Jó volt átlesni a szomszédba, mert napról napra szépült az udvar. A faültetést őszre hagyták. Maguk ásták a gödröt a cserjéknek, a gyümölcsfáknak, a kút melletti diófának és annak a tizenkét fenyőnek is, amit az út felőli telekhatár közelébe ültettek. Kerítésre nem költöttek, mert azt gondolták, hogy hamar megerősödnek, terebélyesednek a fák.
A fenyők csodájára jártak az utcabeliek télen is, mígnem elérkezett a sószóró autók ideje. Azok jöttek, és sóztak tisztességesen. Nem is csúszott a hepehupás út. Az elhaladó autók mindegyike fröccsentett azonban a sós latyakból egy adagot nemcsak a járókelőkre, a növényekre is. A tavaszi esők aztán a föld felszínén lerakódott sót is belemosták a fellazult talajba. Májusban már nem volt kétséges, hogy a fenyők nagy része megsínylette a kicsit sem környezetbarát síkosságmentesítést. Az út felőli oldaluk azt a képzetet keltette, mintha lángszóróval támadtak volna rájuk, alattuk a pázsit folytonossági hiánnyal küszködött; foltokban nőtt ki, úgy másfél méteres sávban.  Ősszel már csupán néhány fenyő élt a tizenkettőből, mert alig volt hónap, hogy ne kellett volna kivágni egyet-egyet az utcafront csúfjai közül.
A háziak tehetetlenül nézték a folyamatos pusztulást, az asszonyka megsiratta a fáit. Októberben aztán a család mentette a még menthetőt: újabb gödröket ástak, most már a ház mögé, és átültették azokat a fenyőket, amelyekben még az élet jelét látták. Azóta nagyon odafigyelnek a fákra.
Szomszédom azt mondja, egy életre megtanulták, hogy nem ültetnek az út mellé fenyőt, mert annak halála a sózás. Mi több, a telken belül egyetlen deka sót nem hajlandók kiszórni a jeges-havas időben. A havazás elálltával fogják szépen a hólapátot, és felváltva hányják a friss havat, utat vágva a kaputól a bejárati ajtóig, a garázsig és a fáskamráig. A síkosságot a nagyitól látott praktikák bevetésével védik ki: a betonjárdát és a kitaposott útvonalaikat felszórják fűrészporral, faforgáccsal kevert homokkal, fahamuval vagy őrölt salakkal. Nem szeretnék, ha az út menti fenyők sorsára jutnának a gyümölcsfák és a kerti virágok is. Reményeik szerint a kutyájuk sem fájlalja majd a lábát. Nem is viszik sétálni az utcára, ahol felmarná a só a talpát.