Kutyaposta

Talán még emlékeznek a rovat olvasói: 2005. október 28-án, Kisbárkány-Bedepusztán egy Sz. Tamás nevű vadász agyonlőtte egy tizenéves kisfiú erdélyi kopóját, mert szerinte az egy őzet kergetett. Megírtuk a történetet, amely országos felháborodást váltott ki. A kisfiú családja feljelentést tett az ügyben, és a napokban végre megszületett a rendőrségi határozat. Először ebből idézünk.
"Ha mérlegeljük a vallomásban elmondottakat, a törvényi előírást, valamint az előtte felsorolt veszélyhelyzeteket, akkor megállapíthatjuk, hogy a körülményeket figyelembe véve a kutyát a vadászatra jogosult jogszerűen lőtte ki. A vallomásában a kisfiú sem állította, hogy a lövés őfelé, az ő testi épségét veszélyeztetve történt volna. A helyszín megtekintése és a vallomások alapján nem állapítható meg olyan körülmény, ami ne támasztaná alá, hogy a lövés leadásának megvoltak a feltételei. A kisfiú hibázott. Ha már ilyenfajta vadászkutyát vitt magával a nyáj legeltetésére, akkor folyamatosan figyelemmel kellett volna kísérnie, hogy annak ne legyen alkalma egy kis önálló programként vadászatot tartani, ne menjen el állatok után."
Kegyeleti okokból ez egyszer még megteszem azt a szívességet a határozatot szignáló Bakos Attila alezredes kapitányságvezetőnek, valamint az ügy előadójának, Kolleth Csaba századosnak, hogy a helyesírási hibáiktól hemzsegő, kétoldalas határozatukat csak részben, és nem betűhíven közlöm - mert ugyan nem lehet nagy öröm helyesírásból elégtelent kapni, de a sokkalta nagyobb baj a fogalmazással, vagyis a tartalommal van, uraim!
De mielőtt erre rátérnék, ismerjék meg a valós történetet. A kisfiú testvérével és szüleivel Kisbárkány-Bedepusztán él (valahol Hollókő mellett, a pusztaságban - egy tanyán). Nem megy valami jól nekik, erről így ír az apa: "Gazdálkodunk, birkáink, kecskéink vannak. Novemberben áttelepítettem őket szlovák részre (Trianon-Magyarország: 1-1!), egyik magyar barátomhoz, mivel nem volt pénzem téli takarmányt venni. Maradt még itt húsz magyar kutya, krumplit és kenyeret esznek, meg zsírt. Meg mi is. De ezt már megszoktuk. Téli tüzelőnk nincs. Áramot kéne fizetnem, meg egy hatéves Skoda részleteit. Ja! Meg tankolni is kéne. Fenyőfát állítani... Ezek után tán érthető, hogy Csipkével kapcsolatban miért nem fellebbeztünk, miért nem mentünk pesti ügyvédhez is. És, képzelje, még így is támogatom a fajtaklubokat (Hungária komondorklub, Hungária puliklub)! Bárányt vagy kupákat szoktam felajánlani. Idén is így lesz. Azt még nem tudom, miből. De számomra első a kutya. Nem csoda, ha én is kutyául érzem magam... A vezetékes telefonunkat kikapcsolták, azon ne hívjon." - fejezi be levelét Lakatos László, aki egyébként a magyar fajták - komondorok, pulik, mudik, kuvaszok - tenyésztője. A meggyilkolt Csipkével is egy kihalástól féltett fajtát szeretett volna gyarapítani: ez a kutyafajta, az erdélyi kopó ugyanis a magyar országgyűlés által hozott törvény szerint védett nemzeti kincs.
Kár, hogy mindez az Sz. Tamás nevű vadászt nem érdekli.
A lövés tehát október 28-án, délután öt óra körül dördült el. A kisfiú a birkákat és a kecskéket őrizte, Csipke kutyával egyetemben, akinek a nyakörvén nem egy, nem kettő, hanem három darab "pergő" volt, vagyis olyan szerkezet, amely a kutya mozgására hangot ad, amivel azonnal elriasztja a vadakat, így csakis a birkák és a kecskék tűrik meg a közelükben. Ennyit az őz kergetéséről... A házuktól talán kétszáz méterre lehettek, amikor a földúton egyszer csak megjelent egy Toyota terepjáró, abból kiugrott egy fiatalember, és egyetlen szó, figyelmeztetés nélkül lelőtte a fiútól talán tíz méterre lévő kutyát.
{p}
Aznap háromszor szóltak be a rendőrségre, hogy jöjjenek ki, de erre este 11 utánig hiába vártak. Akkor meg azt mondták a rend őrei, hogy késő este nem néznek már meg semmit, majd jönnek másnap a nyomozók. Akik meg is jöttek, majdhogynem "forró nyomon" - november 24-én. Vagyis a történtek után 27 nappal! És, milyen érdekes, azon a napon, amikor Lakatosék bementek az ügyészségre panaszt tenni, valaki felszántotta a vérnyomokkal megfestett földet. Mint utóbb kiderült, természetesen véletlenül...
Ezek után állapítja meg a rendőrségi határozat a "tanúvallomások alapján", a "körülményeket mérlegelve" és "a helyszínt megtekintve", hogy Csipkét jogszerűen lőtte le Sz. Tamás. Ugyan mifajta tanúvallomás alapján? Sz. Tamásén, vagy a kisfiúén? És ugyan melyik helyszín alapján? A véletlenül felszántottén? És milyen körülmények alapján? Azon-e, hogy Sz. Tamásnak esetleg nem is lett volna szabad a környéken vadásznia, merthogy az természetvédelmi terület, vagy azon, hogy Csipke "önálló programként vadászatot tartott"? És ezt vajon honnan tudják? Csipkétől? Csipkétől alig hinném, ugyanis - szégyen ide, szégyen oda - szegény Csipkének papírja volt arról, hogy megbukott a vadászvizsgán... (Egyébként pedig milyen aljasul kárörvendő, milyen árulkodó is ez a mondat: "önálló programként vadászatot tartott". Fölösleges lihegés volt ezt idebiggyeszteniük, rendőr urak; ha semmi más, ez tökéletesen bizonyítja elfogultságukat. E mondattal kapcsolatban viszont - sajnálom, de - ígéretem ellenére sem állom meg, hogy meg ne jegyezzem: azt, hogy önálló, így írják, kedves rendőr urak, és nem úgy, ahogy Önök gondolni vélik: "önnáló".)
Kerekedik a történet... Még jó, hogy nem azt írta Lakatos László, hogy Sz. Tamás a helyi kiskirály fia; hogy a rendőrök a kutyalövő Tamással bratyiznak; hogy a helyi ügyvédek nem merik vállalni az ügyet; hogy viszont rájuk küldték az APEH­t; és hogy a többi kutya kiirtásával is megfenyegették őket - mert azt már el sem hinnénk...Tudjuk, hogy jelenleg megint érvényben van az a jogszabály, amely engedélyezi a kóborló és kárt okozó kutyák kilövését. Ez két, együttesen szükséges feltétele a kutyagyilkosságnak. (Sajnálom, de a Kutyapostás ezt mindig is gyilkosságnak fogja nevezni. Ugyanis a kutya az ember barátja - ezt legalábbis ő így tudja -, ezért aztán nem szalad el a közelgő ember elől. Tehát egy sikertelen vadvadászat után, ugye, kedves Sz. Tamás, sokkalta egyszerűbb egy farkát csóváló kutyára célba lőni, nemdebár?) És szögezzük azt is le: sem a kóborlás, sem a kártevés nem állt fenn Csipke esetében.
Ez egy embertelen - esetünkben: kutyátlan - jogszabály. A kutya ugyanis nem közönséges állat. Lehet, hogy ezzel megbotránkozást keltek néhány (kutya)vadászban, de a helyzet az, hogy négylábú társunk húsz-, tán százezer éve már, hogy az embert választotta társául. Elhagyta saját fajtáját, és az emberhez szegődött. Azóta hozzánk tartozik, velünk él, mi lettünk a családja.
Hollandiában, a híres-neves dominónap előtt egy, a csarnokba betévedt verebet a szervezők lelőttek, mert féltek, hogy összedönti a milliónyi dominót. Az egész ország felhördült a verébgyilkosság miatt. Nálunk a rendőrség - mindenfajta valós információ hiányában - könnyed kézzel megszünteti az eljárást, és örömmel jelenti, hogy "a lövés leadásának megvoltak a feltételei".
Miközben ajánljuk ezt a történetet az országos rendőrfőkapitány úr figyelmébe, nyilvánvaló, hogy ezt a kutyátlan jogszabályt is meg kell támadnunk: sem a kutyagyilkos vadászok, sem az őket védő rendőrök ne bújhassanak ostoba paragrafusok mögé! Ehhez várjuk laptársaink, a kutyás egyesületek, olvasóink és országgyűlési képviselőink segítségét.