Robitól az aranykoszorúig

- Sok álmatlan éjszaka, rengeteg munka és tanulás gyümölcse ez az elismerés - mondja Varga Zoltán. - Apránként tudtunk földhöz jutni, és sokféle növénnyel próbálkoztunk rajta. Eleinte azért volt nehéz az értékesítés, mert a piaci lehetőségek, kapcsolatok a szövetkezetnél maradtak. S mire keservesen kitapostuk a saját utunkat, a konzervgyárnak már nem kellett a paradicsom, a hűtőiparnak a zöldbab. A feldolgozók külföldi kézbe kerültek, az áruházláncokat pedig elárasztják az ellenőrizetlenül behozott, kétes minőségű élelmiszerek.
- Mekkora most a családi birtok?
- Kilencven hektár földünk van, de megfelelő eszközök és anyagi erő híján csak a felét tudjuk megművelni. A többit bérbe adtuk a helyi szövetkezetnek. SAPARD-támogatás segítségével szerettük volna a gépparkot bővíteni, 150 lóerős erőgéppel, nehéztárcsával, altalajlazítóval, az elsők között adtuk be a pályázatot, de úgy éreztem, hogy elolvasás nélkül utasították el, mondván, nincs rá fedezet.
- Az elmúlt években viszont sikerült megépíteniük ezt a tágas zöldségtárolót, ahol most beszélgetünk. Mondhatjuk azt, hogy most szerencsére majdhogynem üres?
- Bizony ez nagy szerencse. Mert tavaly dugig volt vöröshagymával: hétezer mázsányi ragadt bent tavaszig. Végül nagy nehezen, feleségem kereskedelmi kapcsolatai révén, megtisztítva tudtuk értékesíteni, de így is tízmillió forint lett a veszteségünk. Enélkül húszmilliós kár érte volna a családot.
- Tavaly a fűszerpaprika okozott sok bosszúságot a kertészkedőknek. Ráadásul ezen a vidéken özönvíz tarolta le a termés nagy részét, s ami megmaradt, annak letörték az árát a kereskedők.
- Eleinte az első osztályú paprika kilójáért nyolcvan forintot adtak, azután egyik napról a másikra közölték, hogy negyven forint az ára. Azonnal kiküldtem a kollégámat a területre, hogy tárcsázza le a termést a maradék két hektáron: negyven forintért senkinek sem termelek paprikát! A leszedés, a szállítás és a közterhek ennél többet visznek el.
- Gyönyörűek ezek az eladásra váró karfiolfejek. Miben rejlik a termesztés titka?
- Valamennyi kertészeti növénynek a palántaneveléstől a szedésig maximális igényességgel és precizitással mindent megadunk. Szép, egészséges palántáink lettek, jól sikerült az ültetés, a tápanyag-utánpótlás, az öntözés, büszkén mondhatom, hogy csodájára jártak a gazdatársak a karfioltábláknak. Ám a természet itt is közbeszólt: az augusztusi hatalmas esőzések elvitték a hathektárnyi karfiol nagy részét. A többiért pedig nem jött időben a kereskedő. Így kinyíltak, megsárgultak, tönkrementek a rózsák. Ám ez az utolsó turnus nagyon jól sikerült.
- Ezek után hogy lehet okos a gazda, amikor az új évet tervezi, mit érdemes vetni, termeszteni?
- Föl van adva a lecke  - válaszolja gondterhelten Varga Zoltán. - Továbbra is a több lábon állással próbálkozunk, és szigorúan csak azt termeljük, amire szerződést kötnek velünk. Persze a szerződéses fegyelem nem erőssége a kereskedelmi láncoknak kiszolgáltatott, a körbetartozásról elhíresült magyar gazdaságnak. A két ünnep között megkaptuk ugyan a 2005-ös területalapú támogatás felét, ám a kereskedők még mindig tartoznak a hagyma és a fűszerpaprika árával. Enélkül bizonytalan a tavaszi talajmunkák, a vetés megkezdése.
- De azért kitartanak, ugye?
- Nehéz lenne abbahagyni, mindazt feladni, aminek létrehozásáért annyit küszködtünk. Abban bízunk, hogy előbb-utóbb helyreáll a családi gazdálkodás becsülete, és a fiamék átveszik tőlünk a stafétát. Ő gépészmérnök, a menyem pedig agrármérnök. Sajnálnám, ha olyanok kezébe kerülne a birtok, akik nem szeretik a földet.