Mézes élet

Bross Péter, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnöke arról beszélt, hogy az akácméz forgalmazásának egységes és folyamatos visszatartásával nem mesterséges hiányt akarnak előidézni. Céljuk az, hogy emelkedjen, kiszámíthatóbbá váljon az uniós piac egyik legkelendőbb minőségi termékének, az akácméznek az ára. Magyarországon évente közel 25 ezer tonna mézet termelnek, ennek fele akácméz, ami Európában igencsak keresett termék. Nem keverik más mézekkel, nem tartalmaz vegyszermaradványokat, szinte biotisztaságú más országbeli termékekhez képest.
Sokfelé magyar mézzel próbálják feljavítani a bizonytalan minőségű külhoni mézek minőségét. Az uniós országokban már kurrens cikknek számít az akácméz. Ez persze nem vigasztalja a magyar termelőket, akiknek állandóan növekednek a költségeik.
Így van ez Borsodban is, mondta a megyei méhészegyesület elnöke. Sály József szerint ebben az országos átlaghoz képest is szegény megyében az ipar és a bányászat leépülése, a kilátástalan vidéki munkanélküliség miatt az elmúlt évtizedekben sokan kezdtek el méhészkedni. Ma már mintegy ezerkétszáz méhész van a megyében, ám a korábban fejenként átlag ötven körüli méhcsalád az utóbbi időben hetven-nyolcvanra gyarapodott. Tehát folyamatosan nő a borsodi méhállomány, az országosnak jelenleg a tíz százaléka. A csereháti dombvidék erdősávokkal övezett lankái, a zempléni térség vagy a napsütötte dél-borsodi területek kitűnő terepei a méhészkedésnek. Csakhogy az energiaárak emelkedéséhez képest ma már elképesztően alacsony felvásárlási összeget kapnak a termelők az elsőrangú illatos akácméz kilójáért. Még a nemrégiben elért százforintos emeléssel is csupán hatszáz forintot, miközben a fogyasztó a boltokban csaknem a duplájáért jut hozzá a termékhez. A találkozó szakemberei szerint ez az ár megfelelne, ha tartós maradna.
Más a helyzet a vegyes virágmézzel, amelyből túlkínálat van a világpiacon. Főként az elmaradott országokban termelik bőséggel, így annak előállításában hazánk nem lehet versenyképes.