Idejében szólunk

Amíg a borsó, a saláta, a gyökérzöldségek láthatóan jól érzik magukat, addig a melegigényes palánták, a paprika, a paradicsom, az uborka, igencsak szenvednek, alig fejlődnek valamit. Nem sokat nőtt a szőlő, lassabban ért be a cseresznye, a sok esőtől ki is repedezett, a szamóca pedig, már ahol nem rothadt meg, savanyúbb maradt.
Ha a következő egy-két hétben nem esne eső, nem bánnánk - főleg az aratók, akik július elején kivonulnak a gabonatáblákra. Most már mindennek a napfény, a meleg kell, máskülönben nem érik be jól a termés. Különösen érvényes ez a megállapítás a szőlőre, amelyben mostanában a zöldmunkákkal vagyunk elfoglalva. Ha ezeket szakszerűen végezzük el, a must 2-3 cukorfokkal édesebb, a hozam 15-40 százalékkal több lehet. Eljött a kötözés, a csonkázás ideje. A túlzottan hosszúra nőtt hajtásokat le kell vágni, mert beárnyékolják a fürtöket, és azok rosszabbul érnek be. Hogyha továbbra is ilyen csapadékos, hűvös lesz a nyár, akkor a hajtásválogatásnak, a csonkázásnak még nagyobb szerepe lesz, hiszen a laza, szellős lombozatban kisebb a betegségek kialakulásának valószínűsége és hatékonyabb a permetezés is. Bármennyire is sajnáljuk, de fürtöt nevelő hajtásokat is le kell vennünk, ha túl sok van belőlük egy-egy tőkén, hogy a néhány meghagyott fürt biztosan beérjen majd. A rendszeres permetezésről pedig nem szabad elfeledkezni.
A konyhakertben mostanában legfontosabb dolgunk a kapálás, a gyomirtás, hiszen a zöldségnövényeknek is nagyon fontos, hogy érje őket a nap. Sok helyen megérett már a borsó. Ha helyére újra vetni szeretnénk, mondjuk, salátát vagy csemegekukoricát, akkor ne húzzuk ki gyökerestül a letermett növényt. Elég lekaszálni, sarlózni, hogy nitrogénben gazdag gyökere a talajban maradjon. Ásni nem szükséges, sekély kapálással, ásóvillával készíthetünk magágyat a másodvetésnek.
A díszkertben már elszáradtak a hagymás virágok szárai. A jácint, a nárcisz, a tulipán hagymái négy-öt év alatt annyira elszaporodnak, hogy egyre kisebbek lesznek, aminek következtében kevesebb és kisebb virágokat hoznak. A hagymákat tehát fel kell szedni, s néhány napos szárítás után száraz, hűvös helyen tárolni szeptember elejéig, amikor ismét földbe kerülhetnek. A megüresedett részekre ültethetünk egynyári virágok (például őszirózsa, rézvirág) palántáiból vagy vethetünk kétnyáriakat (árvácska, sárga viola, gyűszűvirág, százszorszép).
Ha szépen termett a cseresznyefánk, érdemes az összes gyümölcsöt leszedni, hiszen amellett, hogy kimagozva lefagyaszthatjuk vagy befőttet készíthetünk belőle, aszalással is próbálkozhatunk. A kemény, érett cseresznyét lemossuk, leszedjük a szárát, megszárítjuk, és fehér papírral kibélelt sütőbádogra tesszük. Napos helyen aszaljuk. A félig megaszalódott gyümölcsből kivesszük a magot, majd folytatjuk a műveletet. A kész aszalékot vászonzacskóban tesszük el. Mazsola gyanánt használhatjuk. Szamócával, málnával keverve ízletes dzsemet, lekvárt is főzhetünk cseresznyéből.