Locsolóra vár a hízó

A legelőn tartózkodó tehenek - különösen a fekete holstein-fríz marhák, melyeknek bőre igen sok rövidhullámú sugarat nyel el - takarmányfelvétele már húsz Celsius-fok felett csökken, harminc fok felett pedig nem legelnek, és tejtermelésük akár a felére eshet vissza. Harminc fok körül a juhok sem legelnek, fejüket a másik állat testének árnyékában tartva lógatják. A tyúkok tojástermelése jelentősen csökken, s ha a kánikula tartós, több a vékony héjú, könnyen törő tojás.
A hagyományos, ökológiainak is nevezett tartási körülmények között nem szenvednek annyira az állatok a hosszú, forró nyártól, mint azok, amelyek intenzív termelésre vannak kényszerítve. Nyilvánvaló, hogy egy vályogfalú, nádtetős, hűvös ólban, fáktól árnyékolt kifutón, szabadban tartott vándorólban, legelőn nyáron könnyebb a felesleges hőjétől lihegéssel megszabaduló tojótyúk helyzete, mint egy zsúfolt, zárt tojóházban, ahol a 12-16 fokos komfortérzetet gyakran még mesterséges szellőztetéssel sem tudjuk fenntartani. Minél inkább kiszakítjuk az állatot természetes környezetéből, annál több feltételről kell mesterségesen gondoskodnunk, hogy az állat jól érezze magát és genetikai képességei szerint termeljen. Ilyen feltétel a megfelelő környezeti hőmérséklet biztosítása is. Alaptétel, hogy fajtól függetlenül a forró napokon az állatok bármikor hozzájuthassanak 8-15 fokos ivóvízhez.
Legnehezebb helyzetben a sertés van (különösen a túlsúlyos vagy fialás előtt lévő, még inkább az éppen fialók), hiszen, ellentétben más állatfajokkal, felesleges hőjétől direkt hőleadás segítségével nem tud megszabadulni. Izzadni sem tud, csupán a víz elpárologtatásával védekezik, elsősorban a légzőrendszerén keresztül, ezért liheg. Úgy segíthetünk rajta, hogy jó hőszigetelésű ólban helyezzük el. Kerülni kell a zsúfoltságot, különösen a zárt tartású hizlaldákban. Egy százkilós hízó legalább 0,6 négyzetméternyi férőhelyet igényel. A zsúfoltság egyébként nemcsak a hőmérsékletet emeli, hanem a levegő minőségét is rontja.
Zárt tartáskor különösen nagy gondot fordítsunk a szellőztetésre. Ilyenkor jó hatású az enyhe huzat. Felüdíti az állatokat, ha permetszerűen meglocsoljuk őket, mert a bőrükre jutó víz elpárolgása hőt von el. Az ólak környékét, az etetőutakat és a járdát, valamint a trágyacsatornát naponta többször is fellocsolhatjuk.
Az energiában gazdag takarmányok helyett vitaminokban, ásványi anyagokban, nyomelemekben gazdagabb, könnyen emészthető takarmányokat etessünk. A hízósertés napi vízigénye 6-8, a vemhes kocáé 8-10 liter, de az a jó, ha az állatok bármikor ivóvízhez juthatnak még akkor is, ha moslékos etetést alkalmazunk. Csak a 8-15 Celsius-fokos víz üdítő hatású, az ennél melegebb nem. Amennyiben hőgutára utaló jeleket látunk, az állatorvos megérkezéséig életmentő lehet az állat tarkótájékának hideg vizes locsolása, az egész testfelület hideg vizes permetezése vagy a végbélbeöntés.