Üzenjük

Csorba János, drótposta
A tuják hajtáselhalását (kabatinás betegségét) egy gomba fertőzése okozza. A gomba főként a kalcium- és magnéziumhiányos talajokra telepített tuják - különösen a haragoszöld, kúpos növekedésű Smaragd fajta - fiatal hajtásait támadja meg. A fertőzött hajtásvégek kezdetben rozsdaszínűek lesznek, majd elszáradnak. A fertőzést borókán és hamisciprusokon is tapasztalták. Védekezésként a beteg részeket - arasznyi egészséges résszel együtt - tanácsos levágni és megsemmisíteni, ennek hiányában a kórokozó továbbterjed, és ágelhalást, majd a teljes növény pusztulását okozhatja. Tél végén rezes lemosó permetezéssel gyéríthető a kórokozó, de egyetlen permetezés általában nem elégséges. A betegség csapadékos időben nagyon gyorsan terjed, vele szemben csak a rendszeres, 10-14 naponként végrehajtott beavatkozás lehet eredményes réztartalmú, illetve rézpótló szerekkel. Itt azonban szeretnénk olvasóink figyelmét ismét felhívni ennek többszörös veszélyeire. A vegyszeres védelem csak akkor lehet sikeres, ha a szomszédok is permetezik veszélyeztetett növényeiket. Ilyen esetben is kialakulhat a kórokozók rezisztenciája (hozzászoknak a vegyszerhez), tehát mindig újabb és drágább szerekkel kell mérgeznünk a környezetünket.  Kérdés, hogy megéri-e, főként olyan fajoknál, mint a tuják, amelyek - rákkeltő hatású (!) - tujontartalmuk miatt amúgy is környezeti terhelést képviselnek. (Ezzel kapcsolatban érdemes elgondolkodni rajta: láttak-e már valaha madárfészket tuján? Aligha. Az állatok ugyanis az embernél érzékenyebbek az ilyen veszélyekre.) Természetesen nem a tujatelepítések teljes megsemmisítésére szeretnénk biztatni olvasóinkat, csupán a helyes arányok visszaállítására.
Nálunk - tájegységekre jellemző fajösszetételben - a virágzó és lombos fáknak, valamint a cserjéknek kellene nagyobb teret kapniuk. Akik a fenyőfélékhez ragaszkodnak, azoknak is szívesebben ajánlanánk a betegségektől kevésbé veszélyeztetett, fajokban gazdag, értékes fájú, díszítő hatású, nyírható tiszafafélék, illetve a szintén őshonos, várostűrő, szép növekedésű feketefenyő telepítését, lombos fákkal vegyesen. Tapasztalatok szerint a biológiailag sokszínű, fajokban gazdag környezetben a betegségek visszaszorulnak, mivel ott a kórokozók és kártevők természetes ellenségei megsokasodnak, és minden különös felhajtás nélkül, méregmentesen elvégzik környezettisztító munkájukat.

Major István, Hort
Ismereteink szerint a hazai faiskolák nem foglalkoznak babérfák nevelésével, legfeljebb megrendelhetők náluk az általában importból származó, ezért nagyon drága növények. A cserjetermetű babérból azonban néhány év alatt felnevelhetők a koronás fák a következőképpen: a legerősebb hajtást a tetején vissza kell csípni, a többi hajtást pedig tőből kivágni. A visszacsípett hajtás oldalágakat és erős végálló hajtást hoz. Ez utóbbit ismét vissza kell vágni, mindaddig, amíg a fa el nem éri a kívánt magasságot. Közben az oldalhajtások - a babérfa természetes növekedése szerint - szép, kúpos faformába rendeződnek. Minél többször metsszük vissza a vezérhajtást, az oldalhajtások annál sűrűbben törnek elő. Ennek ösztönzésére ajánlatos gondoskodni a talaj folyamatos tápanyag-utánpótlásáról.