Kutyaposta

A nem is annyira butácska viccel e heti témánkat: a kutya és gazdája nyaralását szerettem volna felvezetni. Mert ha kutyád van, nemcsak a saját nyaralásodat kell megtervezned, hanem az övét is. Előrebocsátom, ha őt kérdezzük, csakis a közös nyaralást ajánlja majd, amit hívhatunk nyugodtan rabszolgatartásnak is (már természetesen, ahol mi lennénk a rabszolgák). Vagyis néki majdnem minden mindegy, ha együtt tudtok maradni. Csak nekünk nem...
Vagyis nem volna baj, ha nem megyünk sehová, sokkal többet leszünk együtt - kutya uraságnak ez a legjobb nyaralás. De ha utazunk, ott bizony már akadhatnak jelentős gondok is. Ilyen például a nagy távolságokat áthidaló repülőút. A Kutyapostás javaslata: kedvencünket ne tegyük ki ennek a megpróbáltatásnak... Ugyanezért a hajóutat sem ajánlom... Az autóval sokkal kevesebb a baj - főleg, ha barátunk is szeret autózni -, itt legfeljebb a szokásos ügyek vannak: ne legyen melege, ne lógassa ki a fejét az ablakon, kapjon inni, időnként meg kell állni vele, de akkor aztán szigorúan csak pórázzal sétáltassuk stb. Ha az úti cél külföld, akkor egy sor igazolást is be kell szerezni - jó, ha tudjuk: vannak országok, például Anglia, ahol hetekig karanténba kerülnek a beutazó kutyák! -; minderről legjobb, ha az állatorvostól vagy a célország kutyaegyesületétől kérünk előre információt.
Magyarországi nyaralás előtt is tudakozódjunk, hol fogadnak szívesen bennünket. Egy sor szálloda, panzió boldogan várja a négylábúakat; cserébe mi a szokottnál is jobban ügyeljünk kutyánk és környezete higiéniájára, a társas együttlét szabályaira. Ha tehát reggel elmegyünk a strandra, és a bezárt szobában egész nap üvölt a magára hagyott kutyánk, akkor sem neki, sem nekünk, sem a szálloda többi lakójának nem lesz tökéletes a nyaralás... Vidéken ne engedjük szabadon ismeretlen vagy más típusú állatok közé.
És mi van akkor, ha mégsem tudjuk magunkkal vinni négylábú társunkat? A gazdák egy része szerencsés, mert van olyan barátja vagy szomszédja, aki ilyenkor kutyája gondját viseli. Ha nincs - irány az állatpanzió. Helyes, ha a döntés előtt mi is és a kutyánk is előzetes "terepszemlét" tartunk... Nézzük meg jól a helyet, a körülményeket, és lehetőleg minden részletre kiterjedően tájékozódjunk a szolgáltatásokról. Fontos tudni, mit kínál, mit vállal a panzió, hol és hogyan helyezi el kedvencünket. Ugyancsak fontos, hogy mivel etetik a kutyát. Vannak olyan helyek, ahol foglakoztatást is vállalnak, és megtanítanak neki néhány alapműveletet is, rendszeresen sportoltatják, esetleg fürdetik, nyírják. A panzióról sokat elárul, hogy az ott lévő kutyák milyen állapotban vannak, és az is, hogy a tulajdonosok mennyit és mit kérdeznek a hozzájuk kerülő négylábúról. Például érdeklődnek-e arról, hogy mit szokott enni, mennyit sportol, veszekszik-e a többi kutyával, fél-e valamitől. Az sem baj, ha kedvenc játékát is vele adjuk: rosszkedv, honvágy ellen ez igen jó gyógyír tud ám lenni! Ha az elválás előtt többször is jártunk ott, és a kutyánkon látjuk, hogy örömmel szalad ideiglenes otthonába, mi is nyugodtabban utazhatunk el.
Mert azért néha az ember is kikapcsolódhat, amíg a gazdája nyaral...