Nemszeretem rovarvendégek

Kertjeinkben kétféle darázs fordul meg. Az egyik a német darázs, amelynek sárga potrohán jellegzetes fekete mintázat látható. Fészkét föld alatti üregekbe, rendszerint elhagyott egér- vagy pocoklyukakba építi. Társa a francia darázs, amely abban különbözik az előzőtől, hogy potroha fekete alapon sárgán keresztben csíkolt. Ez a darázsféle a néhány sejtből álló, jellegzetes kis lépét (a darázsfészket) gyakran ragasztja épületek külső falára, a padlás léceire, gerendáira vagy a tetőcserepek belső felületére.
A darazsak (ellentétben például a méhekkel) nem gyűjtenek télire táplálékot. Így aztán nem is telelhetnek át, ősszel elpusztulnak. A megtermékenyített királynők (anyák) azonban áttelelnek, s dermedtségükből föléledve tavasszal helyet keresnek az új fészeknek. Sejtes fészküket papírszerű anyagból építik meg, ebben nevelkedik föl az új nemzedék.
A szőlőben kellemetlenkedő rovarokat darázsfogó csapdával gyéríthetjük. E célra üvegpalack vagy műanyag flakon alkalmas. Drótból vagy zsinegből készítsünk rá akasztószerkezetet, amellyel rögzíthetjük a szőlősorokban. Az edényt töltsük meg félig csalogató folyadékkal, ami sör vagy bor, valamint egy kevés ecet és cukor meg víz keveréke. A darázs, megérezve a csalogató elegy illatát, bemászik a szűk nyakú üvegbe, és onnan kijönni már nem tud, a folyadékba hullva elpusztul. Az üveget időnként (hetenként, tíznaponként) ürítsük ki, és töltsük föl új folyadékkal.