Bozsik gazda tollából

Az őszibarack rendkívül gazdag világával már kisgyermekként megismerkedtem, hiszen nagyapám kertjében több fajta is volt. Köztük olyan ritkaság, mint a Kínai lapos, amely a pogácsa alakú barackok népes táborának első futára volt nálunk. A Kertészeti Egyetem nemesítési tanszékén - ahol öt éven át dolgoztam - láttam a Remény nevű sikeres fajtát. A közismert Ford és a Kínai lapos frigyéből született ez a fajta, amely ma is rajta van a Nemzeti fajtajegyzékben, és időnként kapható a faiskolákban. Ezek a pogácsa alakú barackok fehérhúsúak és molyhos héjúak.
A nektarinok, vagyis a kopasz barackok sem új keletűek. Entz Ferenc professzor már az 1850-es években fajtaleírásokat közölt róluk. Érdekesség, hogy a csupasz és a molyhos héj csupán egyetlen génpár "játéka". Jó tudni, hogy a molyhosság öröklődik uralkodó módon, míg a szőrtelenség lappangó tulajdonság. Ha tehát valaki otthon, saját szakállára akar csupasz héjú őszibarackot nemesíteni, akkor számítson arra, hogy csupán a második generációban jönnek elő a kopaszok, vagyis az unokák között lesznek ilyen egyedek. A gyermekek egyöntetűen borostás képűek maradnak.
A nektarinok a XX. században törtek előre. A csodálatosan bíbor héj és a sárga hússzín, valamint a magvaválóság az amerikai nemesítők munkáját dicséri. A Nectared sorozat tíz tagja közül nálunk a Nectared-4 futott be. De ma már a Nemzeti fajtajegyzéken található több mint fél tucat ilyen barack. A sort a Red June nyitja június végi éréssel. Ezt követi a Weinberger, a Harko, az Independence, a Nectared-4, a Flavortop, az Apolka, a Stark Red Gold (amelynek hazai megnevezése Andosa), a Fantasia, majd a Venus zárja a sort.
A nektarinok azért is népszerűek, mert a molyhosságra sokan allergiásak. A termesztési kockázat viszont nagyobb, mert a fagyérzékenység, a betegségekre való fogékonyság egyes fajtáknál nagy odafigyelést igényel. Például évek óta szépen terem a Red June-om, amely még alföldi viszonyok között is fagytűrő. Azonban a tafrinás levélfoltosság elleni védelemre és az alapos rezes lemosó permetezésre nagyon ügyelnem kell.
A XX. század elején a fehérhúsú barackok taroltak, aztán jöttek az amerikai sárgahúsú, tigriscsíkos színű, molyhos héjú fajták, és legázolták a fehéreket. Pedig egészen más ízvilágot képviselnek a sárgák, mint a fehérek. A fehérhúsú barackok ízében előbukkan egyfajta kesernyés-tonikos íz, amely nyáron nagyon jól oltja a szomjat. Nem véletlen, hogy a Springtime, a Mariska, a Piroska, a Redhaven Bianca, a Nektár, a Maria Bianca, a Ford, a Maystar, az Incroccio Pieri, a Champion, a Michelini és a Shipley ma is ott van a Nemzeti fajtajegyzékben.
Nagyapám kertjében egy sereg sárgahúsú fajta is volt, de sajnos halála után valamennyi fa kipusztult. Az őszibarack megkívánja a rendszeres gondoskodást, még az olyan ősi fajták is, mint a "parasztbarackok". Így hívják mifelénk azokat a típusokat, amelyek általában fehérhúsúak, valóban ősszel (zömmel október elején) érnek, és olyan szőrösek, mintha az egerek bundáját öltötték volna föl. Sokan szeretik őket. Ezek valóban őszibarackok, hiszen ősszel érnek - de többnyire már nem helytálló a Mikes Kelementől származó őszibarack megnevezés. Hívták ezt a gyümölcsöt francia baracknak is. Ha a tudományos nevét fordítjuk magyarra, akkor perzsa barack a neve. A római birodalom légiósai hozták Európába, és vélhetően Pannóniába is ezt a zamatos gyümölcsöt.
Jelenleg a sárgahúsú őszibarackokból van a legnagyobb kínálat a Nemzeti Fajtajegyzékben, mintegy húsz fajta közül választhatunk. A Redhaven az ászok ásza. Ez a barack augusztus első napjaiban érik, és nagyon bírja a hazai időjárási viszonyokat. Befőttnek is kiváló, ám a befőttek kategóriájában ott vannak a "gumibarackok" - más szóval ipari barackok -, amelyek éretten is kemények maradnak. Ezek közül a Babygold-6 vált be talán a legjobban.
Éppen akkor kerestek meg Szigligetről, amikor ezeket a sorokat írtam. Olvasónk nagyon meg van ijedve, mert kedvenc őszibarackfájának már két ága is lehasadt, de szeretné megmenteni. Nem tudja a fajta nevét, és arra sem emlékszik, oltványként vásárolták-e, vagy az egyik szomszédos kertből hozták a szemző hajtást. Azt tanácsoltam, hogy szemzéssel próbálják megmenteni ezt a finom, fehérhúsú fajtát. És arra biztatok minden kertészt, hogy ne hagyják elveszni régi értékeinket csupán azért, mert a divat most mást diktál! Ha nekünk értékes egy fajta, akkor szemzéssel, oltással őrizzük meg! Érdemes!