Hőtermelő komposztsilók

A növényi részek akkor bomlottak le teljesen, ha már nem őrzik az eredeti állagukat, "földdé értek". Ez több lépcsőben zajlik. A bontást végző élőlények legnagyobb mennyiségben a talajban vannak jelen, ezért a legjobb komposztok a talaj és a szerves hulladék folyamatos rétegezésével készülnek. Amikor az alsó réteg már nagyrészt lebomlott, kedvező átkeverni az egész halmot. A térfogat ezáltal jelentősen csökken, emellett a már érő komposzt "beoltja" a friss zöldhulladékot, így a további érés is gyorsabb.
Zárt komposztálást legegyszerűbben talajtakarással lehet folytatni. Gyorsan bomló, lágy szárú növényeket elegendő a talajba forgatni. Biztosabb azonban a bomlás, ha egy mély gödörbe hordjuk be a felaprított növényi maradványokat, amelyeket rétegenként arasznyi vastag földréteggel takarunk. A szerves anyag tökéletesebb bomlásához nitrogénben gazdag és savanyú talajokon mésszel, meszes talajokon nitrogénnel szórjuk meg a rétegeket. A nitrogén ugyanis táplálja a lebontást végző baktériumokat, a mész pedig gyorsítja a bomlási folyamatokat, és javítja a komposzt minőségét.
Zárt komposztálás megoldható még kereskedelemben kapható vagy épített felszíni komposzttárolóban is. Ilyenkor aljat nem készítenek a tárolónak, de az alsó részén, oldalt levegőző nyílásokat hagynak. A tároló teteje zárt, a hulladékot egy lecsukódó ajtón keresztül dobják be, így a fertőzőképes kórokozók és kártevők nem távozhatnak el. A tároló sötét színe azért fontos, hogy magába gyűjtse a meleget, így a bomlás során képződő magas hőmérséklet a komposzthalom szélén sem csökken le jelentősen.
A zárt komposztálás legtökéletesebb eszköze a komposztsiló, amely nagy mennyiségű szerves hulladék befogadására alkalmas. Teljesen zártan - általában betonból vagy téglából - készül, a talajszint alatt. Ebbe bármilyen szerves hulladék bekerülhet, a bomlás során képződő magas hőmérséklet mindent fertőtlenít. Megfelelő módon megépítve a képződő hő akár el is vezethető, tehát melegágyak, fóliasátrak fűtésére is felhasználható.