Színeket varázsolnak a sziklába

A sziklakert vázát a sziklák teremtik meg, a növények pedig a színt, a formát, az életet adják bele. A sziklakertbe telepítendő növények számára a legfontosabb feltétel a fölösleges víz elvezetése, hiszen eredeti termőhelyükön is többnyire laza, kőtörmelékes, humuszos, de száraz talajon élnek, ahol a hegyoldali lejtős felszín miatt a víz maradéktalanul elfolyik, elszivárog. A sziklafalakon élő fajok többségét azonban nemcsak a pangó víz viseli meg, hanem az is, ha a földön (sziklán) elterülő hajtásaik huzamos ideig nedvesednek, illetve besározódnak. Az ilyen, rothadásra hajlamos növényeket úgy helyezzük el, hogy tövük kövek között vagy kőmurvában legyen, mert ez védi őket a besározódástól.
A sziklakertnek igen fontos a tájolása. A napfényigényes növények természetszerűen a déli oldalon kapjanak helyet, az árnyékot kedvelők pedig a nagy kövek és cserjék takarásában. Kulcskérdés a kövek (sziklák) anyaga, mérete, elhelyezése is. Legjobb a fehér színű mészkő és a homokkő, mert ezek lyukaiban meg tudnak kapaszkodni a növények. Nem baj, ha nem szabályos alakú a kő, fontosabb, hogy lehetőleg nagy legyen. (Fölső súlyhatárnak az olyan követ ajánljuk, amelyet két ember még meg tud mozgatni.) Fontos, hogy egyféle követ használjunk, mert a vegyes kőgyűjtemény elcsúfítja a kő és a növény harmonikus, szép együttesét. (A hegyi patakok nagy kövei, víz által simára koptatott kavicsai nem alkalmasak sziklakertbe.)
Mielőtt a köveket elhelyeznénk, húsz-harminc centiméter vastagságban emeljük ki a földet a leendő sziklakert helyén. Aljában terítsünk el olyan anyagot (például kőzúzalékot, azaz kőmurvát), amely vízelvezető rétegül szolgál. Terítsünk el rajta tápanyagban gazdag, laza termőtalajt 10-15 centiméter vastagon. Itt helyezzük el a köveket úgy összeépítve, hogy egyetlen nagy, növénnyel borított szikla hatását keltsék.
A tereprendezés során, a föld mozgatásakor folyamatosan gyomtalanítsuk a területet, és tisztítsuk meg minden szennyező anyagtól, gyökérmaradványtól. Ilyenkor beavatkozva sokat tehetünk az olyan veszedelmes gyomok megtelepedése ellen, mint a gyermekláncfű, a folyondár vagy a tarackbúza, amelyek gyakori erőszakos, nem kívánatos vendégei a sziklakerteknek.

A sziklakert növényei
Az ide ültethető fajok többsége valódi sziklanövény. Nálunk a mérsékelt égöv alacsonyabb, száraz hegyvidékein honos növényei díszlenek legszebben a sziklakertekben. Az igen alacsony, legföljebb tíz centiméter magasra növő növények sorában különleges hatású az örökzöld és terjedő tövű tüskés diócska. Ebben a méretcsoportban a pázsitviola, a ternye, a fátyolvirág, a májvirág, a szintén terjedő tövű kapotnyak, pimpó és kőtörőfű, valamint a tárnics és a varjúháj adja a választékot.
Az alacsony, legföljebb 30 centiméter magasságig terjedő méretcsoportban az örökzöld héricset és ikravirágot ajánljuk a sziklakertet kedvelők figyelmébe, de szépen díszlik benne a hérics, a margitvirág, a bábakalács, a törpeszegfű, a gólyaorr, a szívvirág, a kakukkfű, a veronika, a tatárvirág, a kökörcsin vagy a lángvirág is. A középmagas és magas (hetven-nyolcvan centiméteres) növények sorából a homokhúrt, a harangvirágot, a hunyort, a zsályát, a küllőrojtot, a boglárkát, valamint a fáklyaliliomot választhatjuk. A hagymás, rizómás növények közül a genyőte, a szellőrózsa, a kikerics, a ciklámen, a nőszirom, a nárcisz, a fürtös gyöngyike és a csillagvirág választható. A sziklakertbe ültethető díszfüvek kínálatát a csenkesz, a nyúlfarkfű és a sás adja.