Üzenjük

Rab Istvánné, Tamási
Az áfonya laza szerkezetű, tápdús, savanyú talajokon, csapadékos területen vagy öntözéssel termeszthető eredményesen. Ehhez nem elég csupán az ültetőgödör termőtalaját kicserélni, illetve tőzeggel savanyítani, hanem az öntözővíznek is mészben szegénynek, tehát lágynak kell lennie. Az áfonya több erdei gombafajjal gyökérkapcsolatban él, amelyek a növény tápanyag-felvételét segítik. Ennek fontosságát bizonyítja, hogy erdőirtásokon, illetve erdei fák közelségében az áfonya mindig gyorsabban fejlődik. A talaj savanyú kémhatásának csökkenésével a gombák száma kevesebb lesz, sőt tömörödött talajban, szárazság vagy egy-két napos vízborítás esetén a gombák el is pusztulhatnak. Ilyenkor az áfonyán éhezési tünetek jelentkeznek, ami a fejlődés lassulásában, súlyos esetben a növények pusztulásában mutatkozik meg. Emiatt áfonyatermesztésre a nyugat- és délnyugat-dunántúli, savanyú talajú, csapadékban gazdag dombos és hegyes vidékek, illetve a Dunakanyar, a zempléni, valamint a nyírségi erdők ajánlhatók. Termesztésével máshol is lehet próbálkozni, de ritkán lehet sikeres.
Az áfonya öntermékeny növény, ennek ellenére két-három fajta együttes telepítésével sokkal jobb termést lehet elérni. Kedvező hatású a talaj mulcs- vagy fekete fóliás takarása, mert így csökkenthetjük a talaj párologtatását. A telepítés után két évig nem szükséges metszeni a hajtásokat, de a virágokat jó lecsipkedni, mert ezáltal segíthetjük a bokrosodást. A gyümölcs a kétéves hajtásokon terem. A nyugalmi időszakban végzett ritkító metszéssel tanácsos kivágni a gyenge, sérült, beteg és földre hajló vesszőket, ezzel lehet szabályozni a bokrok - a termés kárára szóló - túlzott növekedését.

Pandúr Gábor, Solymár
A takácsatkák meleg, száraz nyarakon, túltrágyázott és mészhiányos talajokon okozhatnak tömeges károkat. A pókokkal rokon kártevőkre - kedvező körülmények között - gyors felszaporodás, pókhálószerű szövedék, valamint a megtámadott levelek és fiatal hajtások ezüstös pontozottsága jellemző. A levelek később ólomfényűek lesznek, bepöndörödnek, a széleiktől befelé száradnak, és korán lehullanak. Az ilyen növényekről a károsított részeket vágjuk le és semmisítsük meg. Ha az egész növény erősen fertőzött, akkor mélyen vágjuk vissza vagy semmisítsük meg. A vegyszeres védekezés már-már reménytelen küzdelem a szapora takácsatka ellen, különösen azért, mert mindenhova - zugokba, polcokra, kiürült virágcserepekbe - lerakja a tojásait, és kedvező körülmények között onnan újrafertőzi a növényeket.
Általában hatásos megelőző védekezés - minden szívó kártevővel szemben - a még fertőzésmentes növények permetezése zsírszegény tej és víz 1:1 arányú keverékével. A hagyományosan jól bevált permet filmszerű, zsíros réteget képez, amely megakadályozza a kártevők megtapadását, és egyben növényerősítő hatása is van. A permetezést kéthetenként javasolt megismételni. Hatásos megelőző védelem lehet, főként a kedvenc tápnövények - paradicsom, uborka, petúnia, leánder, oregano - rendszeres öntözése is. Kedvező és víztakarékos megoldás a csepegtető öntözés és az altalajöntözés. Kisebb felületen, például balkonládákban közönséges műanyag flakonokkal is megoldható a - takácsatkákat távoltartó - folyamatos vízutánpótlás. A vízzel megtöltött flakonokat ilyenkor nyílásukkal lefelé fordítva fúrjuk a földbe, onnan a kiszáradó talaj folyamatosan szívhatja magába a vizet.