Püréjével is hódít

Honfoglaló magyarjaink hazánk területén ismerhették meg a gesztenyét, és már ők is gyűjtötték a szórványokban, ligetes vagy elegyes erdőkben álló fák termését. A gesztenyefák állománya a szőlőtermesztés elterjedésével kezdett fogyatkozni. Egyfelől azért irtották, hogy helyet teremtsenek a szőlőnek, másrészt fölismerték fájának értékét, ugyanis kiváló hordó készíthető belőle. (A korábbi időkben jórészt kecskebőr tömlőkben tartották a bort, és azokban gyakran rossz mellékízt kapott).
A mostani, természetesnek ható gesztenyéseink Nagymaros környékén, Sopron és Kőszeg környezetében, továbbá Zala, Somogy és Baranya megyében találhatók. (A nagymarosi gesztenyések létéről már az Anjou-korból vannak bizonyítékaink. Egykor Tokaj környékén is léteztek, máig rejtély, hogy mikor és miért tűntek el onnan.) Gesztenyefáink többsége (több mint nyolcvan százaléka) ma is szórványban tenyészik. Nagyobb felületű, összefüggő gesztenyések csak a Dunántúlon fordulnak elő, a legtöbb Zala megyében. Környezetünkben Olaszország emelkedik ki a gesztenyetermesztésben, ott igen nagy területen termesztik, és jelentős eredményeket értek el a fajtanemesítésben is.
A szelídgesztenye kupacsos makktermését a kupacsával együtt gyűjtik be. A kupacs megvédi a gyümölcsöt a kiszáradástól, a penésztől, még a rágcsálóktól is. Erős fagyoktól védett, szellős helyen tárolják a fölhasználásig.
A termés szénhidrátban (keményítőben) különösen gazdag, kalóriadús, tápláló eledel. Átlagon fölüli módon gazdag káliumban, vasban, kalciumban, magnéziumban és foszforban, zsír- és aminosav-tartalma is jelentős, valamint számottevő a benne található B- és E-vitamin is.
A termést részint sütve fogyasztjuk. (Sütés előtt éles késsel metsszük be a héjat, hogy a hő hatására a héj alatt képződő gázok eltávozhassanak. Így a héj is könnyebben lehántható.) A szelídgesztenye megfőzve és lisztnek megszárítva is jól fölhasználható. Az ipari földolgozásával nyert, mélyhűtött gesztenyemassza édességek, sütemények, különféle ételek alapanyaga vagy alkotóeleme.

Legfontosabb fajtáink
Az átlagos gesztenyefa 20-25 méter magasra nő, igen vastag törzset és széles, terebélyes koronát nevel. Jó termőhelyen 150-200 éves kort is megér, miközben végig megbízhatóan terem.
Nagymarosi
Nagymaros környékének szülötte, az itt termő fák közül válogatták ki. Fája az átlagosnál gyengébb növekedésű, lapított gömb alakú koronát nevel. Jó termőerejű talajon, száraz, meleg, déli fekvésben díszlik a legszebben. A fajták között a legkorábban, szeptember végén érik, tetszetős, nagy és kiváló beltartalmú gyümölcsöt hoz, amely jól tárolható. Termőképessége kiváló.
Iharosberényi
A dél-dunántúli Iharosberényben választották ki, az ottani, mély rétegű, termékeny lösztalajon kiváló minőségű gyümölcsöt hoz. Fája erős növekedésű, koronája szétterülő. Rendszerint október elején érik, jó termőhelyi körülmények, kiegyenlített éghajlati viszonyok között bőven terem.
Kőszegszerdahelyi
A kőszeg-hegyaljai termőtájban született, onnan válogatták ki. Hegyvidéki termőhelyen érzi jól magát, déli fekvésben még a vékony termőrétegű, gyenge talajokon is jól terem. Fája a közepesnél erősebb növekedésű, sűrű, szétterülő koronát nevel. Általában megbízhatóan és igen bőven terem.