Zaklatottak a méheink

Az intézet bemutató méhészetében a verőfényes napokon a déli tájolású kaptárakból a méhek vígan röpködnek, s a szokásosnál korábban ürítik ki a bélcsatornájukban felgyülemlett salakanyagot. Ez egyáltalán nem kedvező, minthogy a telelőfürt a melegben jócskán fellazult, s a méhek anyagcseréje, következésképpen tápanyagfogyasztása is megélénkült. A méhanyák némelyike megkezdte a petézést, és a telelőfürt belsejét alkotó, értékesebb fiatal méhek akár életük árán is táplálják és védik a fiasítást. Közben a tartalék tápanyagkészlet gyorsabban fogy, mintha az ilyenkor szokványos nyugalomban telelne a méhcsalád. Nem is szólva a februári, márciusi, netán áprilisi lehűlésről, ami akár a biztonságos áttelelést is veszélyeztetheti.
A szokatlanul enyhe hőmérséklet ellensúlyozására kevés a lehetőség, legfeljebb a kaptárak elejét célszerű árnyékolni a közvetlen napsütéstől. Egyébként pedig az isten szabad ege alatt minden élőlény ki van téve minden szélsőséges időjárási megnyilvánulásnak. A háztartások fűtési számláját eddig kímélte ugyan az időjárás, ám a télnek még aligha van vége.
Aggályok ide, szélsőségek oda, egy méhész soha nem adja fel. Ilyenkor, télen legtöbben a műhelyben töltik szabad idejüket. Új kaptárakat készítenek, javítják a régieket, szegezik, drótozzák a kereteket. A méhésztársadalom szívesen gyarapítja tudását. Ilyentájt szerveznek téli tanfolyamokat, előadásokat, olvassák a szaklapokat és a méhészeti könyveket. A Méhészet szaklap januári számában olvasható például, hogy a Budapesti Méhészegyesület e hónap derekán a GMO-növények és a méhészkedés témát tűzte napirendjére. Javában készülnek az OMME Fejér Megyei Egyesülete által szervezett, március első hétvégéjére ütemezett hagyományos méhésztalálkozóra és méhészbálra is.