Gyógyító édes cseppek

Majdnem fél méter magas bokor, lándzsás levelei, apró, fehér virágai vannak. Ami különleges benne: leveles hajtásai édesek, a szárított leveleiből készített őrlemény tízszer olyan édes, mint a kristálycukor. Ráadásul fogyasztása nem hizlal, mert a benne lévő, édes ízt adó glükozidok energiatartalma alacsony. Ezzel a tulajdonságával kivívta a mesterséges édesítőszerek gyártóinak ellenszenvét.
Brazília és Paraguay hegyvidéki lakosai, a guaraní indiánok már több száz éve ismerik és használják teaédesítésre, étvágycsillapításra. Alkalmas bőrbetegségek, vágási sérülések kezelésére is, mert állítólag gyorsabban gyógyul tőle a seb és még a hegesedést is mérsékli. Európába az 1800-as években került, de nem vált népszerűvé, mivel a kertészeknek nem sikerült termesztésbe vonniuk. Elterjedése a második világháború cukorhiányának köszönhető. Néhány országban termesztik, és ha a helyi szabályozás nem tiltja, édesítenek vele gabonapelyhet, teát, italokat. Az Egyesült Államokban, valószínűleg az édesipari érdekcsoportok nyomására, a kilencvenes évek elején betiltották a sztívia bevitelét és árusítását, de pár év múlva engedtek a szigorból, és jóváhagyták a forgalmazását étrend-kiegészítőként. Hazánkban cseppek formájában kapható bőrregenerálóként.
Nyugat-Európában az utóbbi években cserepes növényként árusítják. Szereti a jó vízáteresztő, középkötött talajt és a világos helyet. Nem különösebben igényes, hamar eléri a félméteres magasságot. Nyáron virágzik. Cukortartalma közvetlenül előtte a legmagasabb. Ilyenkor levelét hideg vagy meleg italhoz keverik vagy főzés közben az ételbe dobják, ugyanis cukormolekulája hőálló, tehát főzés hatására sem csökken az édessége.