Ifjítani, amíg érdemes!

A metszés növényeink ápoltságának egyik fontos, noha nem kizárólagos eszköze, hiszen a trágyázás, a gyomirtás, a növényvédelem a maga nemében ugyanolyan meghatározó életükben. Az enyhe téli időjárás megkímélte fás növényeinket a komolyabb fagyoktól és előbbre hozta a metszés idejét is. Ezekben a napokban már mindent metszhetünk a gyümölcsöskertben, ám a beavatkozást a legkorábban fakadókkal célszerű elkezdenünk, mert a kifakadt rügyeket könnyen letörhetjük. Így, ha eddig még nem kerítettünk rá sort, ritkítsuk meg a korán virágzó termő mogyoróbokrot. Mint minden termő korú gyümölcsfa ritkító metszésére, erre is áll, hogy legelőször az elszáradt, sérült, beteg, egymást keresztező, egymással párhuzamosan futó koronarészeket (gallyakat, ágakat) távolítsuk el a koronából. Csak ezután válogassunk a szépen fejlett, egészséges részek között. Mogyoró esetében hat-nyolc, a térben arányosan elosztott koronaágat hagyjunk meg bokronként, a többit tőből távolítsuk el. Ezáltal szellős, világos bokorkoronát alakítunk ki, amit jobban átjár a napfény és a levegő, s így a növény kevésbé betegszik meg.
A ribiszkék is korán fakadnak, ezek metszését is vegyük előre. Termőkorú pirosribiszke-bokrainkat a 4×4 koronarész elve szerint metsszük. Ez annyit tesz, hogy a bokron 16 koronarészt tartunk fönn, amelyek közül négy (egyéves) vessző, négy (kétéves) termőgally, négy hároméves, illetve négy négyéves termőág. Az ötéves (és az ennél idősebb) részeket folyamatos ritkító metszéssel, évente fiatal sarjakkal (vesszőkkel) váltjuk le. A fekete ribiszke bokrait hasonló módon metsszük, a különbség csak annyi, hogy ez esetben a negyedik (nem pedig az ötödik) éves letermett részeket vágjuk le folyamatosan, mivel a fekete ribiszke termőágai hamarabb elöregszenek.
A málna metszésére közvetlenül a szüret után célszerű sort keríteni. Ha ezzel akkor nem éltünk, most vágjuk ki tőből a letermett (elszáradt) részeket, mert ezek fertőzések forrásai. Csak ezután ritkítsuk meg a megfásodott, tavalyi sarjakat (vesszőket), amelyeken a növény a termését hozza. Folyóméterenként 8-12 termővesszőt hagyjunk. Metszhetjük a rózsát is abban a reményben, hogy már nem lepnek meg minket erősebb fagyok. Bontsuk ki a bokrot, és tőből vágjuk ki a vadvesszőket. Ezt követően az elszáradt, satnya bokorrészeket távolítsuk el. A rózsák metszési igénye típusonként különböző. A bokorrózsák közül az egyik legnépszerűbb teahibridek vesszőit fejlettségük szerint metsszük meg. A legvastagabbakat 6-8, a közepeseket 5­6, a gyengébbeket 3-4 rügyre (szemre) vágjuk vissza. Erős, jól fejlett rózsabokron 14-16 szemet célszerű hagynunk, a gyengébben 8-10 szemet. A többször virágzó kúszórózsákat is most ritkítsuk meg. Ezek erősebb vesszőit kétharmadukra, a gyengébbeket felükre vágjuk vissza.
Mai időjárási körülményeink között, amikor gyakran számíthatunk vad szélviharokra, jobban ügyeljünk a korosabb gyümölcs- és díszfák ápolására. A sérült, elhalt ágakat tőből vágjuk ki, az elöregedett, fölkopaszodott koronájú fákat ifjítsuk meg, ha pedig erre nem tartjuk őket érdemesnek, ássuk ki és ültessünk helyükbe újat.