Idejében szólunk

Annak ellenére, hogy szinte egész télen kertészkedhettünk, most mégis úgy érezzük, összetorlódnak a tavaszi munkák. Ugyanakkor tanácstalanok is vagyunk, hogy a megszokott időben, például áprilisban időszerű munkákat előrehozzuk-e márciusra. Néhány hidegtűrő zöldség magja már most is földbe kerülhet, azonban a legtöbbel érdemes várni addig, amíg a talaj fel nem melegszik. Amit viszont nem érdemes kihagyni az idén, az a lemosó permetezés. Az idei télen ugyanis több kártevő és kórokozó telelt át, mint más években. A gombás, baktériumos betegségek ellen réz- és kéntartalmú szerekkel, a kártevők ellen pedig olajtartalmú készítménnyel kell védekezni. Szerencsére nem feltétlenül szükséges három szert összekeverni, a gazdaboltokban kaphatók kombinált készítmények.
Már most kell védekezni például az őszibarack tafrinás levélfodrosodása ellen, méghozzá lemosó permetezéssel. Ez a betegség nemcsak csúnya látvány, hanem terméscsökkenéssel is jár. Főleg hűvös és csapadékos tavaszon okozhat súlyos károkat. Az erősen fertőzött fák hajtásai nem érnek be, egész ágrészek száradhatnak el, s az évenként ismétlődő fertőzések a fa legyengülését, sőt pusztulását okozhatják. A gomba megtámadja a fiatal leveleket, melyek megduzzadnak, eltorzulnak és piros árnyalatot kapnak. A virág is megbetegedhet, sőt a nyár eleji fertőzések következtében a gyümölcsök is károsodhatnak. A fertőzés leggyakrabban virágzás előtt vagy virágzás idején következik be, nedves, csapadékos időben, 4-14 Celsius-fokos átlaghőmérsékleten. Meleg, száraz tavaszokon a fertőzés elmaradhat, mert a hajtások fejlődése, a levelek kibontakozása ilyenkor felgyorsul.
A gomba nemcsak a lehullott leveleken telel át, hanem a fák kérgén, ágain, rügypikkelyeiben és hajtásain is. Ezek a gombaképletek évekig fertőzőképesek maradnak, fejlődésük csak meleg nyarakon, illetve hideg teleken áll le. Érdekes, hogy a sárga húsú, közép- vagy kései érésű őszibarackfajták és a nektarinok érzékenyebbek a betegségre, mint a fehér húsúak. Ez utóbbiak, ha fertőződnek is, a betegség csak ritkán okoz rajtuk hajtáselhalást vagy nagyobb lombveszteséget. Csakhogy ma már elvétve találunk fehér húsú fajtákat, míg a sárga húsúak és a nektarinok aránya megnőtt.
Mivel a kórokozó fertőző alakjai a fák kérgén, ágain, rügypikkelyeken és hajtásain tartósan fertőzőképesek maradhatnak, szükség van a lemosó permetezésre réz- és kéntartalmú készítményekkel. Az alapos, bő lével végrehajtott lemosással más gombabetegségek kialakulását is megakadályozhatjuk vagy esélyüket csökkenthetjük. A lemosó permetezés megalapozza a levélfodrosodás elleni védelem hatékonyságát, csak az a baj, hogy kevesen élnek ezzel a lehetőséggel. Mivel pedig a levélfodrosodást okozó gomba spórái széllel és esővel továbbterjedhetnek, ismét megfertőzhetik még a lemosó permetezésben részesült fákat is. Ezért, különösen hűvös és csapadékos időben, fontos a fakadás utáni rendszeres, sokszor hét-tíz naponként végrehajtott megelőző permetezés is. Erre a célra a kontakt hatású szereket javasolják a növényvédő szakemberek.