Aligátorkörte reggelire

Ősi haszonnövény, Közép-Amerika indiánjai, az aztékok évezredek óta termesztik. A babérfélékhez tartozó, alacsonyan elágazó, általában öt-tíz méterre megnövő örökzöld fán terem. Körte alakú vagy gömbölyded termése zöld, vörösesbarna vagy feketés színű, a nálunk kapható fajtáké többnyire ráncos felületű (mint az aligátor bőre, innen az aligátorkörte elnevezése). Az érett gyümölcs világoszöld, fehér vagy sárgásfehér terméshúsa vajhoz hasonló állagú, enyhén dióízű és szagtalan. Könnyen elválik a héjától és a gömbölyded, kemény, világos színű nagy kőmagtól is.
Termése igen tápláló, olyan fehérjében, olajban és telítetlen zsírsavakban gazdag, amelyeket könnyen és jól hasznosít a szervezet. Emellett A-, B-, C- és E-vitamin is bőven van benne. Csak az érett, nyers termés húsa ilyen kitűnő táplálék, megfőzve keserű lesz, az éretlen gyümölcsök pedig mérgezőnek számítanak. Fogyasztásra akkor alkalmas, ha a héj a gyenge nyomásnak enged.
Az avokádó utóérő, így ha az üzletben például hűtőből frissen kitárolt gyümölcsöt vásárolunk, az három nap, egy hét alatt általában beérik. A már érett példányokat hűtőszekrényben legföljebb két-három napig tárolhatjuk. Ezt tudva úgy érdemes előre megterveznünk a vásárlását, hogy a fölhasználás idejére érett legyen.
Fogyasztáskor vágjuk föl a termést, a kőmagot vegyük ki, a héjat távolítsuk el. A már kissé túlérett terméshúst legjobb kikanalazni, és sóval, borssal, citrommal (ecettel) ízesítve fölhasználni. A szilárdabb állagú termést szeleteljük föl, sózzuk, borsozzuk ízlés szerint, adjunk hozzá olívaolajat és citromlevet, illetve apróra vágott hagymát (metélőhagymát). Az így elkészített salátapástétom kenyérre vagy pirítósra kenve igen egészséges, könnyű és tápláló étel.