Kajszirabarackra tormateát szórunk

Népszerű nálunk az igen korai, öntermékeny, narancssárga színű, kis gyümölcsű, friss fogyasztásra ajánlható és a teleinket jól tűrő Korai piros fajta. Nagyobb gyümölcsével piacos fajta a szalmasárga, kárminpirossal színezett héjú, részben öntermékenyülő, fagyokra érzékeny Ceglédi óriás. A lekvárok kiváló alapanyaga a közepes érésű Gönci magyar kajszi. Kései érésű az öntermékeny, lapított, világos narancssárga, pirosan pontozott, középnagy gyümölcsű Budapest.
A rózsafélék családjába tartozó kajszi fája gyors növekedésű, nyolc-tíz méter magasra nő. Koronája szabálytalan, szétterpeszkedik, ezért egymástól legalább nyolc méterre telepítsük. Ültetés után két-három évig augusztusban, amikor a nedvkeringése csökken, részesítsük alakító metszésben. (A kora tavaszi metszés, ritkítás nagymérvű mézgafolyást idézhet elő.) Termését az egyéves vesszőkön hozza, az ültetés utáni negyedik évben. Azokon a helyeken, ahol már egyszer termést hozott, nem terem többé, csak az egyéves vesszőkön, ezért nem metsszük. Az egyéves vesszőkön a rügyeket egyesével, párosával vagy hármas csoportban találjuk. Az öt centiméternél alig hosszabb bokrétanyársak oldalán ülő rügyek termést hoznak, míg a csúcsrügy kihajt és új nyársakat nevel.
A kártevők és a kórokozók elleni védekezés céljából távolítsuk el és égessük el a fertőzött részeket, hogy elejét vegyük a következő évi fertőzéseknek. A tél végi lemosó permetezés bordói lével vagy mészkénlével még a biokertészek számára is elkerülhetetlen. A nyári permetezéskor egyszázalékos bordói lével védekezhetünk a gombabetegségek ellen. A szelíd növényvédelemben a tormatea (30 dekagramm torma 10 liter vízben) hígítás nélkül használható.