Virágos versenyláz

Házunk tájaTódor János2007. 04. 13. péntek2007. 04. 13.
Virágos versenyláz

Turcsányi Sándorné, a velencei Dr. Entz Ferenc Mezőgazdasági Szakiskola és Kollégium igazgatója büszkén újságolta: harminc iskolából közel negyven diák érkezett, hogy a két szakmában összemérje tudását az évi rendszerességű versenyben.
Írásbelivel kezdődött a vetélkedés, másnap zajlottak a szóbelik, majd a gyakorlatban kellett bemutatni, amit a szakmai tudnivalókból elsajátítottak. Talán a mintegy ötven különböző virágfajta felismerése, latin nevük meghatározása volt a legfurmányosabb, a legnagyobb felkészültséget igénylő feladat. Legalábbis a tudósítót ez állította (volna) egyből falhoz: szégyenszemre háromnál nem jutott tovább. Persze a diákokon, akik iskoláik legjobbjai, ez nem fogott ki, a virágkötészetről nem is beszélve. Érdekes módon ebben a versenyszámban a fiúk voltak a kreatívabbak. A gyerekek megerősítettek abban, hogy a legegyhangúbb feladat a tűzdelés, amikor is soktucatnyi lecsüngő ámpolna került a joghurtosdobozokba. Az értékelők szerint itt azok kapták a több pontot, akik nem spóroltak a földdel. Alig várták tehát, hogy eltűzhessenek a tűzdelésről, és végre nyírhassák a füvet, amelyet a cseles szervezők - vakondtúrások híján - előzőleg fadarabokkal szórtak tele. Így aztán csak azok az előrelátó versenyzők tudták abszolválni a füves futamot, akik a nyírás előtt mentesítették a pályát az akadályoktól. Itt a fiúk profizmusa nyilvánvaló volt, ami teljesen érthető, hiszen a ház körül sem a lányok szoktak bíbelődni a kaszálással. Ezt a korszakalkotó észrevételemet meg is osztottam a zsűri elnökével, mire Forgács Zsuzsanna, a kecskeméti kertészeti főiskolai kar adjunktusa mosolyogva rázta a fejét, és közölte, a lányoknak mindent ugyanúgy "vagy jobban" kell tudniuk. Ráadásul ők sok pluszpontot gyűjtöttek azzal, hogy, a fiúkkal ellentétben, a munka után szépen megtisztogatták a gépet. Figyelemre méltó, hogy az általam megkérdezett versenyzők mindenképpen tovább szeretnének tanulni. Ez örömteli, csak van egy kis bökkenő: ki marad a szakmában? Mert bizony, mint ahogy az egyik entzes tanár elárulta, a náluk végzettek kilencven százaléka más pályán keresi a boldogulást. Kár lenne értük, mert nagyon étik a szakmájukat.

Ezek is érdekelhetnek