Tavaszi levéláradat

Igénytelen, kevés betegsége és kártevője van. Legnagyobb előnye, hogy a legkorábban szedhetjük, idén például már márciusban főzhettünk belőle főzeléket, levest vagy rágcsálhattuk a savanykás leveleket, mint gyerekkorunkban. Helyesen tettük, mert tele van a szervezet számára fontos ásványi anyagokkal (foszfor, vas, kalcium), sok C-vitamint tartalmaz, és a benne lévő gyümölcssavak miatt kedvező étrendi hatású, ráadásul frissít és élénkít is.
Évelő növény, a tavaszi és az őszi időjárást szereti igazán, állja a hideget, így az elmúlt télen el sem fagyott. Nagy melegben magszárat fejleszt, amit le kell törni, hogy levelei továbbra is zsengék maradjanak. Talajban nem válogat, de vízigénye nagy, jól érzi magát párás környezetben. Tápanyagok közül nitrogénből igényel a legtöbbet, attól nőnek a levelei. A szerves trágyával ellátott talajnak nagyon örül. Legismertebb fajtája a hazai nemesítésű Pallagi nagylevelű. Apró magja miatt igényes a gondosan előkészített talajra, amúgy is nehezen csírázik. Vethetjük ősszel, tél végén és kora tavasszal, 1-2 centiméter mélyre, 30-35 centiméteres sortávolságra.
A fiatal növényeket öntözni kell, az idősebbek jól bírják a szárazságot.  Szedéskor ügyeljünk arra, hogy a fiatal szívleveleket ne sértsük meg, mert azzal a későbbi termést csökkentjük. Ezért sem célszerű a sóskát késsel vagy sarlóval vágni. És végül egy jó tanács: akinek már volt veseköve vagy hajlamos a kőképződésre, az jobb, ha ezt a zöldséget magas oxálsavtartalma miatt kihagyja.