Akácos út, ha...

Főleg a természetvédők és a dunántúli erdészek berzenkednek az akác hallatán. Az alföldi ember viszont állítja, a Kiskunságban vagy a Nyírségben el sem lehet képzelni nálánál hálásabb fát. Ott is van majd' mindegyik tanyán, és jó ideje már a legfontosabb alföldi erdők is főleg akácosokból állnak. Különösen nagy a szerepe a száraz, homokos talajú területeken, így Szabolcsban és Hajdú-Bihar északi, északkeleti részén, ahol a talajvíz szintjének nagyarányú süllyedése miatt a talaj megkötése nélkül pár sovány fűfélén kívül nem is élne meg jóformán semmi. Tudták ezt az eleink is, akik jó száz éve elindították az Alföld fásítási programját, és sok tízezer hektáron telepítettek akácot. Különösen így történt ez Trianon után, amikor az ország elvesztette erdeinek több mint nyolcvan százalékát, és a szó szoros értelmében minden fát meg kellett becsülni.
Az akáctelepítő kedv némi hullámvölgyet követően napjainkban újból fellendült. Főleg a Nyírségben, ahol az ország legszebb akácosait találjuk. Ma hazánkban 1,8 millió hektárt borít erdő, ennek huszonhárom százaléka akác. A szakemberek naponta felteszik a kérdést: sok ez vagy kevés? Legutóbb egy baktalórántházi tanácskozáson vitatkoztak erről a hazai erdészeti szakemberek. A többség azt mondta, ez az arány most már elég, nem szabad az akác területét tovább növelni őshonos fajtáink kárára. Tiltással vagy a támogatási rendszerrel arra kell ösztönözni a földtulajdonosokat, hogy például tölgyet vagy más keményfát telepítsenek. Voltak azonban olyan vélemények is, hogy kár lenne megkötni a gazdák kezét. Ők ugyanis a Nyírségben az akácot főleg olyan területekre telepítik, ahol a bennszülött fafajokra a gyenge talaj és a vízhiány miatt igen sanyarú sors várna. A szatmári erdőgazdák - hallgatva a természetvédőkre, de legfőképp a saját józan eszükre - a szatmár-beregi folyók hullámtereibe akácot és nemes nyarat már több mint egy évtizede nem telepítenek, csak a javasolt őshonos fajtákat.
A már emlegetett talajvízszint a legtöbb helyen eleve eldönti, hogy oda mi való. Az elmúlt száz évben hazánkban öt-hat métert süllyedt a talajvíz szintje, és gyors javulásra semmi remény. Egy darabig marad hát az akác, amelyet egyesek elmondanak mindenféle jövevénynek, de nem tudni, helyette mivel fűtene télen sok nyírségi vagy kiskunsági család. És mire futtatnák fel, mondjuk, Bordeaux környékén a szőlőt, amelyből a világhírű bordói készül, ha nem a magyar akáckarókra.