Bozsik gazda tollából

Élt hajdanán a Szovjetunióban egy vasutasból lett nemesítő, Micsurin, akit sokan a viccek világából ismernek. (Mi volt Micsurin utolsó keresztezése? - szól az egyik morbid tréfa. - A vonatot keresztezte kerékpárral.) Pedig ő a távoli keresztezések híve volt, és már akkor feszegetni kezdte a fajok határait. Valódi eredményeire ideológiai árnyék vetül mind a mai napig, holott tisztességes kutató volt.
No de mit is nevezünk egy-egy fajnak? A szőlő példáján lehet ezt jól szemléltetni. A szőlő egyetlen faj lenne? Minden szőlő, amerikai, ázsiai, európai egy és ugyanaz a szőlő? A tudomány erre úgy felel, hogy három különböző szőlőfajról beszélhetünk. Ez a három szőlőfaj azonban egymással keresztezhető. Az amerikai szőlők, a direkttermők bejöttek Európába a filoxéravész után, és a nemesítők keresztezéses nemesítéssel kombinálták őket. Ezeket a különböző szőlőfajokból származó hibrideket interspecifikus fajtáknak nevezik. Az első ilyen hibrid a Zalagyöngye volt, amelyet Csizmazia Darab József és Bereznai László állított elő az Egri Kutatóintézetben.
Ha az interneten böngészünk, akkor számtalan fajhibridet találunk mind a növények, mind az állatok között. A nemesítő dolga akkor válik nehezebbé, amikor egymástól egyre távolabb eső fajokat keresztez. A kőtörőfűfélék, mint a piros ribiszke, a fekete ribiszke és a köszméte (egres) már nem áll olyan közel egymáshoz, de azért rokonok. A keresztezéses nemesítés azonban nem tudja ötvözni természetes úton egy csapásra például a fekete ribiszke és a köszméte génjeit úgy, hogy termékeny utódaik legyenek. Az új hibridek ugyanis nem hoznak termést. Hogy hozzanak, ahhoz egy vegyi anyag, a kolchicin szükséges, amely kisimítja az "összegubancolódott" géneket. A kolchicint hivatalosan mutagénnek hívják. (Például a mag nélküli görögdinnyét is ennek a vegyi anyagnak a segítségével nemesítik.)
Nos, a mutagénes kezelések nyomán született meg hazánkban a rikö, azaz a ribiszke-köszméte, Porpáczy Aladár professzor jóvoltából. Ugyanezt a fajkombinációt hajtották végre a németek, így jött létre a josta. Ez a két fajhibrid egy időben népszerű volt a kertbarátok körében, hiszen nagy szemű, köszméteszerű, fekete gyümölcsű, tüskementes növény jött létre. (A basztard kifejezést is használják a fajhibridekre, ám a szó eredeti jelentése nem sok jót ígér, hiszen korcs, elfajzott jelentése is van.)
A cseresznye és a meggy természetes hibridjei mára már köztermesztésben vannak. Az Érdi bőtermő és a Piramis meggyek edénynyalábjaiban csörgedezik cseresznyevér, Maliga Pál és Apostol János állított elő ilyen hibrideket.
A szedermálna a szeder és a málna ötvözete. Hazánkban Kollányi László nemesített ilyen növényt. A borsmenta pedig spontán létrejött többszörös fajhibrid. Szamóca esetében a mai termesztett fajták körében olyan fajhibridekről beszélhetünk, mint a szőlőében: ezek európai és amerikai szamócák kombinációi. A tritikálé a búza és a rozs fajhibridje, Paál Árpád nemesítő nagy érdeme.
Az állatvilágban régóta ismerjük az öszvért, amely a ló és a szamár "ötvözete". A juh és a kecske keresztezéséből született a juhkecs, amely a hajdani földművelésügyi miniszter, Gergátz Elemér nevéhez fűződik. Díszhalak és díszmadarak között is találni fajhibrideket.