Csigák csapdában

A leveleken maradó gyöngyházfényű nyálkacsík az árulkodó jel, a puhatestűek ugyanis általában a reggeli és az esti órákban lakmároznak, nappalra búvóhelyet keresnek. Ez már egy fontos információ az ellenük való védekezésben. Kitehetünk számukra búvóhelynek alkalmas nedves rongyot, nagyobb köveket. Bevethetünk ellenük csalétkeket, például friss burgonya- vagy sárgarépaszeleteket, akkorára vágva, hogy a kártevők behúzódhassanak alájuk. Érdemes a csalétkeket, illetve a búvóhelyeket többször is ellenőrizni és a csigákat összeszedni.
Vannak, akik a sörcsapdára esküsznek. Műanyag pohárba sört töltenek, és a poharat a pereméig beássák a talajba. A párolgó sör illata odacsalogatja a csigákat, s szinte beleszédülnek a pohárba, kijönni már nem tudnak. A csalétkek használata mellett ismert egy régi, jól bevált módszer: a csigákat testük kiszárítása révén pusztítjuk el. Ilyenkor valamilyen nedvszívó anyagot, például égetett meszet, hamut, fűrészport, porított műtrágyát szórnak ki egyenletesen a talajra, főleg az esti órákban. Ha mindezek ellenére sem tűnnek el a csigák, akkor irány a gazdabolt, ahol különböző irtószerek közül választhatunk. Van olyan készítmény, amely a puhatestűt intenzív nyálkakiválasztásra serkenti, majd a nyálkatermelő sejtek pusztulását okozza, így az állat kiszárad. Bármelyik vegyszert alkalmazzuk, figyeljünk arra, hogy alkalmazásakor általában két-három hétig nem szabad a kert zöldségeiből enni, ennyi az élelmezés-egészségügyi várakozási idő. Fontos azt is tudni, hogy a granulátum formátumú készítmények olyan ágyásban, ahol leveles zöldségek (saláta, káposzta, sóska, spenót, petrezselyem) vannak, nem használhatók.