Növénybarátságok

Bbizonyos növények remekül elviselik egy másik növény társaságát, a fejlődésben igen jó hatással vannak egymásra, míg vannak olyanok, amelyek ki nem állhatják egymást. Ez nem vicc, tudományos kutatások igazolják a kedvező és a kedvezőtlen növényi társulások egymásra gyakorolt kémiai hatását, amelyet szakmai körökben allelopátiának neveznek. Egy osztrák kutató, Molisch professzor hetven évvel ezelőtt állapította meg: a növények talajba bocsátott anyagcseretermékei (aminosavak, glükozidok, fenolok, alkaloidok) bizonyos növényfajokra jótékonyak, másokra közömbösek és egyesekre ártalmasak.
Jó ezzel tisztában lenni, és ennek ismeretében megtervezni a növények helyét a kertben. Több évtizedes megfigyelésen alapul, hogy egyes zöldségfélék már a puszta megjelenésükkel, formájukkal, színükkel vonzzák a kártevőket. Erre alapozva hasznos növénytársítást valósíthatunk meg a kertben a levéltetvek elszaporodása ellen, ha az érzékeny növényeink közé büdöskét, körömvirágot, mákot vagy sarkantyúkát ültetünk. A rózsák közelébe ültetett levendula erős illata távol tartja a hangyákat és a levéltetveket. A szamócásba duggatott fokhagyma illóolaja véd a lisztharmattól és a termésrothadástól. A vöröshagymát és a sárgarépát ültethetjük vegyesen, mert remek védelmet adnak egymásnak a hagyma- és a répalégy támadása ellen, valamint a mélyen gyökerező répa kiválóan fejlődik a sekélyen gyökeresedő hagyma társaságában. Mivel a két növény gyökerei a talaj más-más rétegeit hálózzák be, így nem versengenek egymással a tápanyagokért. A saláta megvédi a földibolhától a mellé ültetett retket. A káposzta közelében virító büdöske átható szagával elriasztja a káposztalepkét, s mivel a gyökere által kiválasztott anyagnak köszönhetően fonalféreg-riasztó hatással is rendelkezik, ezért érdemes a burgonya közelébe is telepíteni belőle.
A jól kialakított növénytársulások a kertbe vonzzák az olyan hasznos kis lényeket, mint a katicabogár, a fátyolka, a fürkészek és különböző darazsak, amelyek tetvekkel, hernyókkal táplálkoznak. Ezért fontos többek között, hogy kertünk egy részét szerves anyagokkal, lombbal, szalmával takarjuk, mert télen ezek alatt a hasznos rovarok meghúzódnak.
Régóta tudjuk, hogy kukorica közé érdemes uborkát vagy tököt vetnünk, mert a magasabbra növő kukorica, megfelelő mikroklímát teremtve, védi az alacsony, szélre érzékeny növényeket. Uborka mellé kerülhet bab, kapor, saláta, hagyma és káposzta. A borsó remekül érzi magát a nyári retek, a sárgarépa, a kapor és a káposztafélék társaságában. A bokorbab kedveli a salátát, a retket, a paradicsomot, a zellert, a káposztát, illetve az uborkát. Az alma- és körtefa alá érdemes metélőhagymát ültetni, mert illatával elriasztja a hangyákat meg a levéltetveket. Nem ajánlatos viszont egymás mellé ültetni a hagymát, a babot és a borsót. Megfigyelték, hogy paradicsom társaságában nem fejlődik megfelelően az uborka, a borsó és a burgonya. A burgonya nem kedveli a borsó, a káposztafélék és a zeller társaságát.