Üzenjük

Kovács Zoltán, drótposta
A torma leveleiből és gyökereiből forrázással készült permetlé hígítás nélkül felhasználható a csonthéjas gyümölcsfák moníliafertőzése ellen. A tapasztalatok szerint a virágzó fára kijuttatott permetlé a megporzó méheket nem károsítja.
A tormalében mint csávázó oldatban áztatott vetőmagok a szokásos csírabetegségektől kevésbé károsodnak. Mindkét esetben az öszszeaprított levelek és gyökerek adják a drogot, amely akkor a leghatásosabb, ha a torma virágzása idején szedik. A permetléhez 30 dkg drogot 10 liter vízzel leforráznak, majd kihűlés után (másnap) leszűrnek, és hígítás nélkül kipermetezik a virágzó fákra. A tapasztalatok szerint a friss növényi részekből készített permetlé hatása erőteljesebb. Csávázáshoz 10 dkg frissen szedett és aprított drogot 24 órára 1 liter hideg vízben áztatnak. Hígítás nélkül felhasználható a csírabetegségek ellen.
A csalánlé egész évben felhasználható a vetőágy beöntözésére, illetve a palánták áztatására, a gyökeresedés serkentésére, a palántakori betegségek megelőzésére és a növények erősítésére. Az áztatólé úgy készül, hogy 1 kg friss vagy húsz dkg szárított drogot leforráznak tíz liter vízzel. Kihűlés után hússzoros hígításban használható fel. Hideg vizes kivonata szintén a felaprított teljes növényből készül: 1 kg drog 10 liter vízben 12 óráig áztatva hígítás nélkül levéltetvek elleni permetszerként, tízszeres hígításban a talaj beöntözésére növekedésserkentőként, illetve komposztadalékként a bomlási folyamatok serkentésére használható fel. Ez utóbbi célból jól hasznosíthatók mind a torma, mind a csalán áztatásakor és forrázásakor visszamaradt növényi részek is.
A növényi trágyalevek erjesztéséről eltérőek a nézetek. Az erjedő levek igencsak kellemetlen szagúak, és a vizsgálatok szerint különféle baktériumok is elszaporodhatnak bennük. A fogyasztható növényekre kijuttatva akár ártalmasak is lehetnek. Bár az erjesztett trágyaleveknek erősebb hatást tulajdonítanak, az említett káros tulajdonságokat figyelembe véve azokat kevésbé ajánljuk olvasóinknak.

Thorma Borbála, Balassagyarmat
A futónövények többsége bujtással, azaz a lehajlított hajtások takarásával jól gyökeresedik. A gyökérképződés a földbe került részek sebzésével - a háncs bevagdosásával vagy a hajtás megcsavarása által a háncs felszaggatásával - serkenthető. Azoknál a fajtáknál, amelyeknek a földre hajló hajtásai meggyökeresednek, kedvező, ha a csúcs közeli (fiatal hajtásvégek felőli) részek kerülnek a földbe. A többinél a dugványokat eredeti helyzetben - azaz az anyanövény gyökér felőli részét a földbe helyezve - dugványozzuk. Ahol kétséges a gyökeresedés, ott legjobb, ha a hajtást fektetve helyezi el, és takarja földdel úgy, hogy a - legalább három-négy leveles - hajtásvégek a talaj fölé kerüljenek.