Idejében szólunk

Ki hallott már arról, hogy augusztusban metszeni kell a gyümölcsfákat? Bizonyára sokan kérdeznék, hiszen a legtöbb ember tavaszszal végzi el ezt a munkát. Pedig a termőkorú gyümölcsfáink nyár végi hajtásválogatásával megalapozhatjuk jövő évi termésünket. Ezt nevezzük zöldmetszésnek, amit a száraz és forró nyár miatt már most elvégezhetünk – még az almatermésűeknél is. Ne várjunk vele augusztus végéig, szeptember elejéig!
Beavatkozásunk arra az időszakra esik, amikor a gyümölcsfa növekedése leáll és a következő évi rügyei, a leendő termés alapjai kialakulnak. Beérik a hajtás és megerősödnek a rajta képződött rügyek, így a fa fölkészülten „megy neki” a télnek. A szakszerű zöldmetszéssel ebben a fölkészülésben segíthetjük a növényt.
A hajtásválogatással megritkítjuk a lombozattól sűrű koronát, amivel szellősebbé és napfényesebbé tesszük. Ez rossz a kórokozóknak, és jó a vesszőknek és a rügyeknek, mert az őket érő sugarak elősegítik a megerősödésüket, beérésüket. Ritkításkor értelemszerűen mindig a beteg (moníliával, tafrinával fertőzött), sérült, egymást keresztező és a korona belseje felé növő hajtásokat távolítsuk el tőből. Nem kedvező számunkra a meredeken fölfelé növő, nagyon erőteljes hajtás sem, mert jövőre még tovább erősödve leárnyékolja majd az alatta lévőket. Arra törekedjünk, hogy a megmaradó hajtások kétoldalt halbordaszerűen szétterülve foglaljanak helyet a gallyon, illetve az ágon. Így nagyjából egyformán jutnak majd az éltető napfényhez, és a legkevésbé árnyékolják egymást. Ez a zöldmetszési forma különösen az őszibarack esetében ajánlott, ahol a halborda-szerkezet jól érvényesíthető. Fontos az is, hogy a korona külső és belső felületén lehetőleg azonos arányban távolítsunk el hajtásokat, azaz a ritkítás arányos mértékű legyen.
A tavaszi fás metszéskor ejtett nagyobb sebek körül képződött hajtásokat ritkítsuk meg, de majd csak a jövő év tavaszán vágjuk le tőből. Ugyanígy tegyünk a fiatal fák törzsén idáig meghagyott hajtásokkal is, amelyek a törzs megerősítését szolgálják. Ellenben az úgynevezett fattyúhajtások (az idősebb koronarészekből kihajtott, erőteljesen fölfelé törő vízhajtások) fejtörésre adnak okot. Ezek nagyszámú megjelenése többnyire a gyümölcsfa erőteljes megújulási igényének a jele. De lehet a szakszerűtlen, túlságosan erős tavaszi fás metszés következménye is. Azért kell velük óvatosan bánni, mert ha megritkítjuk őket, a megmaradók még erőteljesebben növekednek, sőt újabbak törhetnek elő. Egyet-egyet persze kivághatunk belőlük vagy lekötözhetünk vízszintesre, illetve ahhoz közeli szögállásba. A többi sorsáról a tavaszi fás metszéskor döntsünk, amikor jobban előtűnnek a lombtalan koronában.
A szakemberek szerint a tenyészidőben végzett „zöld” beavatkozások közül a nyár végi metszés ajánlott a leginkább. Elsősorban azért, mert – ha szakszerűen és mértéktartóan végezzük – ezzel zavarjuk meg a legkevésbé a növény életműködését (asszimilációs tevékenységét), és ezzel tehetünk a legtöbbet a jövő évi termésért. Előnye az is, hogy az ilyenkor ejtett sebek viszonylag könnyen begyógyulnak, és ha beavatkozásunkat egy alapos, őszi lemosó permetezés is követi majd, nem kell tartanunk az elfertőződésüktől. De biztos, ami biztos alapon a tízforintosnál nagyobb átmérőjű sebeket kenjük át sebgyógyító pasztával.