Tenkes borkapitánya

A műszaki végzettségű, eredetileg pécsi fiatalember a környékbeli halastavazás után két éve végleg Palkonyára, a szülővárosától huszonöt kilométerre lévő Villányi Borvidék szívébe költözött.
– Rajongója vagyok a vörösbornak. Ráadásul olyan tájon nőttem fel, ahol egy zárt borvidék minden négyzetmétere, borának minden cseppje aranyat ér. Talán nem véletlen, hogy kedvet kaptam a szőlészethez és borászathoz. Ennek tudományát részben borász barátaimtól lestem el, de az ehhez szükséges iskolákat is elvégeztem. Aztán vettem 0,8 hektár szőlőt, pincét és egy kis házat a faluban. A házat majd felújítom, addig is a palkonyai kocsmában lakom. Ez volt nálunk az egyetlen kocsma, azonban forgalom híján bezárt, hiszen itt mindenki a saját termését issza. Egyedül a biliárdtermét hagytam meg a haverok kedvéért.
– Ilyen kis szőlőterületből meg lehet élni?
– Amíg nincs családom – bár már szeretném, hogy legyen – igen. Különben a „kicsit” se kell lebecsülni. Ezen a 2200 hektáros dél-baranyai borvidéken szinte harcolnak a területért. Mert attól függően, hogy hol fekszik, húsz- vagy negyvenmillió forintot is elkérnek egy hektár szőlőért. De ha bérbe adják ötven évre, akkor is kapnak érte húszmilliót. Az én szőlőm jó helyen van, komoly érték. Szeretném persze gyarapítani, de se az árak, se a jelenlegi anyagi helyzetem miatt ezt még nem tudom megtenni. Én nem a nulláról kezdtem, hanem a mínuszból indultam, ezért egyelőre jobban járok, ha kis időre bérelek területet vagy termést veszek.
– Őstermelőként most folyóborral kereskedik, ami nem csúcsa a borászatnak.
– Sebaj! Literenként 500-600 forintok kapok érte, s betartom a szabályt, hogy csak a tízhektós családi kvóta feletti mennyiséget adhatom el borászoknak, bérfogyasztóknak. Ám arra büszke vagyok, hogy már nyertem borversenyen! És arra is, hogy nem viszem túlzásba a permetezést, szinte biominőségű boraim vannak. Ilyen az oportó – levédett uniós nevén portugieser –, a zweigelt és a rosé.
– A hőgutás nyár után milyen lett az idei termés?
– A szüret korábban kezdődött, egyébként mennyiségben és minőségben is nagyon kedvezett nekünk a rendkívül száraz időjárás. Pedig sokan féltek, hogy a nagy melegtől kiégnek a savak, megfonnyadnak a szemek. Szerencsére a savak nem égtek ki, az utolsó pillanatban jött esők pedig lédússá tették a szőlőt. Kiváló évjáratunk lesz! Az én alig egy hektárom legalább 50 hektoliter bort hozott. Az oportó már kristálytiszta, és olyan sötét, mintha színezve lenne, amire nálunk persze nincs szükség. Ide felvásárlók se járnak az Alföldről. Akik vesznek, csak származási papírral visznek mindent; szüretkor a Tenkes hegyvonulatánál szinte nyüzsögtek a vámosok.
– Errefelé lopják-e a szőlőt, feltörik-e a pincéket? Elkelne ide egy mai Tenkes kapitánya?
– A présházak zöme tárva-nyitva áll. Aki be akar menni, tegye! Szerszámot úgyse visznek, mert azzal dolgozni kell. Komoly értéket a pincesor őriz, de ha valami gond van, a faluközösség azonnal riadót fúj.