Üzenjük

Thaly József, Budapest
A nagyvirágú kínai hibiszkusz kifejezetten érzékeny a hidegre. Amint az éjszakai hőmérséklet 10 fok alá süllyed, érdemes 15 fok körüli, világos helyre vinni, ahol átteleltethető. Tíz fok alatt szenvednek a növények, 5 fok alatt maradandóan károsodnak, s el is pusztulhatnak. Szobahőmérsékleten, megfelelő öntözés és tápoldatozás mellett a hibiszkuszok növekedése és virágzása nem áll le télen se, de így – a nyugalmi időszak elmaradása miatt – rövid életűek lesznek.
Másik kérdésére: védett helyen enyhébb teleken szabadban is áttelelnek az olyan mediterrán növények, mint például a lila golgotavirág és a lilavirágú bougenvillea, de télire mindkettő tövét ajánlott lombbal takarni. A fagyot jól tűrő, hosszabb ideig virágzó fajok még az illatos futóloncok, a klemátiszok, a trombitafolyondár-fajták, valamint a lilaakác. Fali rácsoknak, házak előterének hangulatos – gyümölcstermő – díszei lehetnek a rezisztens szőlőfajták (Esther, Néró, Palatina, Fanny, Teréz) is, valamint mészmentes talajban a fagytűrő kivifajták.

Horváth Klára, Zsámbék
A juharfákon általában csak nyár végén mutatkozó lisztharmatfertőzés a fa közelébe ültetett ribiszke- és köszmétebokrokat nem veszélyezteti, ugyanis a két fajt más-más korokozó károsítja, amelyeknek csak a tünetei és a fertőzésnek kedvező időjárási feltételek – hosszan tartó szárazság utáni párás, meleg időszak – hasonlóak. Mind a juharlisztharmat, mind a köszméte és ribiszke európai lisztharmatának kórokozója a lehullott leveleken telel át, így azok összegyűjtése és megsemmisítése, valamint a tél végi lemosó permetezés jelentős mértékben csökkenti a fertőzésveszélyt. A köszméte és ribiszke európai lisztharmatánál sokkal nagyobb kárt okozó amerikai lisztharmat kórokozója nem a leveleken, hanem a vesszőkön telel át, és onnan – májustól június végéig – folyamatosan fertőz. Ellene ebben az időszakban csak folyamatos permetezéssel lehetne védekezni. Minden tekintetben azonban a betegségnek ellenálló fajták telepítése lenne jobb megoldás.

Tóth Jánosné, Debrecen
A sárgarépát nem említik a gyógynövények között. Táplálkozási értékét a magas karotin-, B- és C-vitamin-tartalma, valamint jelentős kalcium- és foszfor-, illetve kevés vastartalma adja. Fűszerként kellemes aromájának és cukortartalmának köszönhetően kedvelt ízesítője a savanyúságoknak, húsételeknek és mindenféle salátának.