Idejében szólunk

Hidegen fújnak a szelek, azok nem jót jelentenek – régi ugyan e népdal, de napjainkban mégis egyre időszerűbb. Március első napjaiban ritka erős szélvihar tombolt Európában, hatása nálunk is éreztette hatását. Az Emma névre keresztelt orkánciklon milliárdos anyagi kárt okozott. Nem kell rajta csodálkozni, hiszen a legnagyobb széllökés ereje meghaladta a 140 kilométeres óránkénti sebességet, ami nálunk nem megszokott jelenség. Természetesen ebből nagy ügyet csinálunk, de a szakemberek szerint az ilyen vihar szinte eltörpül a föld más vidékein tomboló orkánok mellett.
Vajon ennek is a globális felmelegedés volt az oka? Nem tudni pontosan, sőt az sem biztos, hogy valóban fenyeget-e bennünket a globális felmelegedés veszélye. A tudósok ugyanis azzal álltak elő, hogy például a középkorban is létezett egy meleg periódus, ami ötszáz évig tartott. Körülbelül 800 és 1300 között olyan meleg volt, hogy a vikingek könnyűszerrel letelepedhettek a mostanság igen hideg Grönlandon (ahonnan eljutottak Amerikába is). Majd hideg évszázadok jöttek – ezt kis jégkorszakként is emlegetik. Ez a tizenhatodik századtól nagyjából 1850-ig tartott, kemény, hosszú telekkel (1780-ban befagyott New York kikötője!). Most pedig ismét felmelegedésről beszélünk: az elmúlt harminc évben nagyjából majdnem egy fokkal nőtt a földfelszín átlaghőmérséklete, az óceánoké pedig fél fokkal.
Megzavarodott az időjárás. Nem lehetünk semmiben se biztosak, csak abban, hogy egyre kiszámíthatatlanabb és szélsőségesebb lesz, nagy árvizekkel, aszályokkal és heves viharokkal. Ennek legfőbb okát a környezetszennyezésben, az üvegházhatás erősödésében látják egyes tudósok. Ugyanakkor közrejátszhatnak olyan okok, amelyek nem az ember számlája írandók, mint például a föld keringési pályájában beálló időszakos változások, a vulkanikus, illetve naptevékenységek. Ennek ellenére nem lehetünk nyugodtak, hiszen az utóbbi fél évszázadban több mint 20 százalékkal nőtt a szén-dioxid légköri koncentrációja (az ember által a légkörbe juttatott szén-dioxid nagy része a kőolaj és a földgáz elégetése során keletkezik). Az érték soha nem volt még ilyen magas, amióta ember él a földön. Ez pedig közrejátszhat a sarki jégtakarók olvadásában, a tengerszintek emelkedésében. Egy tanulmány jóslata szerint a következő száz évben öt méterrel „emelkednek” az óceánok – ebben az esetben ellepné a víz többek közt New Yorkot és Londont.
Ezt pedig nem szabad megvárni! Ezért egyre többen gondolják azt, hogy csökkenteni kell az üvegházhatású gázok kibocsátását. Bár ezt már nemzetközi egyezmény is szorgalmazza, minden embernek cselekednie kellene. Egy dolgot mindenki megtehet: megpróbál természetszerűbb életet élni és jobban vigyázni környezetünkre. Hogy unokáink is láthassák annak szépségeit.