Kiköpött őstulok rigószájjal

Nem könnyű a szigorú természetvédelmi oltalom alatt álló, hatalmas területen rátalálni a 120 fős marhacsordára. A legelő villanypásztorral és vadráccsal van körbekerítve. A nádasokkal tarkított mocsaras, zsombékos, szikes ősgyep gépkocsival járhatatlan, s mivel még a rossz utat is meg kell őrizni eredeti állapotában, az irdatlan puszta ma is úgy néz ki, mint honfoglaló eleink idején. De le a kalappal kísérőnk, Kerekes Viola biológus törzsállattenyésztő előtt! A törékeny, négy hónapos terhes fiatalasszony Niva terepjárójával addig kerülgeti a vizes gödröket-árkokat, míg távcsövének látókörébe apró, barna pöttyök nem kerülnek. Mire elvergődünk hozzájuk, vagyis a marhákig, sokat megtudunk a németországi központú Heck-program itteni szakemberétől – aki a siralmas útviszonyok miatt húsz kilométert is gyalogol naponta.
– A Heck marhát két állatkerti igazgató, a német Heck fivérek kezdték tenyészteni az 1920-as években azzal a céllal, hogy ősi fajtákat keresztezve a kipusztult őstulokhoz hasonló egyedeket hozzanak létre. Például magyar szürke, skót felföldi, korzikai, spanyol, afrikai szarvasmarha szerepelt a repertoárban. A kísérleti tenyésztésbe több nyugat-európai ország is bekapcsolódott, Magyarországról egyedül mi. Eddig sikerrel, mert a Heck marhák már igen hasonlítanak az őstulokhoz. De még sok tennivalónk van.
– Hogy nézett ki az ősember által háziasított őstulok?
– A bikák feketék vagy sötétbarnák, úgy 180 centi magasak, a tehenek pedig barnák-barnásvörösek és kisebbek voltak. De mindkét nemre az előre és befelé csavarodó szarvállás, a rigószáj, a világos hátszíj volt jellemző. És persze a ridegtartású állatok szívóssága, mert emberi gondozás nélkül is megéltek. Ilyen a Heck marha is. Noha házi marhának számít, nem sorolható se a hús-, se a tejelő kategóriába. Nagytestű fűevőként azonban, mint ahogy a magyar szürke is, kiváló „eszköze” egy védett vegetáció emberi beavatkozás nélküli megőrzésének.
– Nekem erről a Spielberg-filmekben életre keltett dinoszauruszok jutnak eszembe.
– Csakhogy ez nem fantázia szülte genetikai lelemény, hanem valós küllemi rekonstrukció! A végeredmény sem igazi őstulok, csupán ahhoz hasonlatos. Ha egyre nagyobb gyíkokat keresztezünk, hogy emlékeztessenek bennünket a dinókra, attól azok még gyíkok maradnak, nem dinoszauruszok. A Heck marha is „csak” egy rengeteg munkával létrehozott hibrid, genetikailag nincs köze az egykori őstulokhoz, ezért hívjuk rekonstruáltnak.
– Miért éppen a német Heck, amikor a Hortobágyon őshonos magyar szürke is megfelelne a tájrezervációnak?
– Mert tudományos kihívás volt a nemzeti parknak ez a kísérleti program. A Heck is hóra ellik februárban, elvan víz, szemes takarmány nélkül a szabad ég alatt, némi pluszszénát csak vemhesség közben kap. Tenyésztésének nem a rezerváció a lényege, hanem az állatorvos által felügyelt egyedek küllemi jegyek szerinti szelektálása. A németektől kapunk néha vérfrissítést, egyébként nem szólnak bele a dolgainkba. Az első példányok még a pécsi, ausztriai, németországi állatkertekből érkeztek, de a mostani állomány java már itt született. A tenyésztésnek legfeljebb a szaporulat szabhat határt, de ekkora területen 120 állattal még elég messze vagyunk a túlnépesedési gondoktól.
A marhákhoz viszont közel, mert megérkeztünk. A pöttyökből hirtelen mindenféle színű és korú jószágok lettek. Az előttünk legelésző csapat vezérbikáját Szepesnek hívják, s Viola szerint küllemében az egyik legsikerültebb példányuk. De illemében is, mert higgadtan szemléli kollégámat, aki az intelem ellenére egészen közelről fotózza őt és családját…