Álmaink kertje

Mert az emberek ki vannak éhezve a szépre. Nem sajnálják a pénzt az 1500 forintos belépődíjra, ha olyan gyönyörű növényeket láthatnak élőben, mint korábban a prospektusokban. Aztán elhatározzák, hogy ilyeneket ők is ültetnek majd a kertjükbe, a balkonjukra. És ha a tervből valóság lesz, azaz a látogató bevásárol a neki leginkább tetsző növényekből, akkor a kiállítás szervezői is elégedettek lesznek.
Nos, aki nem sajnálta rá az időt, és elment a kőbányai vásárközpontba, az valóban nem csalódott: ilyen pazar kiállítást itthon még nem láthatott. A hatalmas A pavilont egy rendkívül látványos kertté varázsolták, ahol csodálatosan szép, változatos környezetben kanyargós, több mint egy kilométeres úton lelhettünk rá a szebbnél szebb virágokra. A hazai kiállítók cserjékkel, fákkal, évelő és egynyári dísznövényekkel, tetőkertekkel mutatkoztak be, de kínálatukból nem hiányoztak a különböző sivatagi és egzotikus növények, a cserepes dísznövények, a bonszájok és az orchideák sem. Sőt, ennyi gyönyörű orchideát, azáleát és rododendront egy helyen még talán senki sem látott! Ebben természetesen közrejátszottak a külföldi kiállítók (Belgium, Franciaország, Olaszország, Kína, Szlovákia és Tajvan) is. Le a kalappal a hazai dísznövényszakma előtt, állja a versenyt a külföldiekkel – de a legtöbben mégis a belga, a francia és az olasz kertek előtt tolongtak, fényképeztek. A tanulság: el lehetne lesni tőlük a hatásvadász kiállítás titkait, hogy az öt év múlva megrendezendő Floralia még ennél is varázslatosabb legyen.
A látogató csodás élménnyel tér haza, nincs semmi hiányérzete, hiszen még trópusi erdőrészletet is láthatott. A Magyar Szárazvirág Termesztők meg olyan hatalmas csokrot állítottak össze száraz virágokból és termésekből, hogy bekerülhetne a Guinness-rekordok könyvébe. Aztán elgondolkodtató az is, hogy a dél-magyarországi  rózsatermesztők virágba borult rózsabokrokkal mutatkoztak be április végén, amihez ugyancsak nem csekély szakmai tudás szükséges. És milyen körültekintőek voltak a szervezők! Gondoltak a nem látókra is, akik egy elkülönített részen elsősorban illatok és tapintás útján ismerkedhettek a növényekkel.
Gyönyörűek voltak a belgák rododendronjai és az olaszok mediterrán növényei. Mi pedig virágzó magnóliákkal, orgonákkal, spireákkal, színes lombú juharokkal, sóskaborbolyákkal, japáncseresznyékkel, díszalmákkal domborítottunk. Bizonyára senki sem csodálkozott azon, hogy a hazai növények közül a muskátliké, a petúniáké és a begóniáké volt a főszerep, hiszen ezek különösen jól bírták a kilencnapos megpróbáltatást.