Élő kert

Egyik különleges zöldségünk a spárga, melyet bókoló nyúlárnyéknak is neveznek. Évelő, lágy szárú, Európában őshonos növény. Közönséges, étkezési faján kívül – amely nálunk vadon is előfordul – dísznövényként termesztett fajai is léteznek. A többi faj – hegyes levelű, fehér, kúszó, perzsa‚ homoki‚ vékonylevelű, félcserjés, örvös – jelzi a liliomfélék családfájába tartozó aszparáguszok sokféleségét. Már ötszáz évvel ezelőtt, az első magyar nyelvű kertészeti könyvben is írtak a spárga termesztéséről, hajtatásáról.
Napjainkban hajlamosak vagyunk megfeledkezni erről a zöldségről, az egy főre eső spárgafogyasztásunk messze elmarad a nyugati államok egy kilogrammos éves mennyiségétől. Indokolt a termelés fejlesztése, mert a kora tavaszi C-vitamin-hiány enyhítésére igen alkalmas a már áprilisban termő spárga. Ennek is a zöld változata, melynek a csúcsi részében található a legtöbb C-vitamin. A halványított spárgánál értékesebb zöld spárga előállítása is egyszerűbb. A homokos területeken terem a legjobban. A magról nevelt magoncok 16-18 hét alatt fejlődnek kiültetésre alkalmassá. A kecskeméti Zöldségtermesztési Kutató Intézetben Fehér Béláné foglalkozik a spárgával, több írása nyújt segítséget a termesztéshez.
A spárga vásárlásánál úgy győződhetünk meg a frissességéről, hogy a sípot kettétörjük. Ha pattanva törik, akkor friss, ha hajlik, akkor szívós, elöregedett. A spárga levesnek, salátának, köretnek‚ sőt önálló ételként, rakottan is elkészíthető. A maroknyi spárgát folyó vízben leöblítjük, majd úgy helyezzük el megfelelő méretű edényben lévő forralt vízbe, hogy a csúcsi részét ne lepje el a víz. A felső rész így párolódik anélkül, hogy szétfőne. Így lerakva tetszetősebb és értékesebb is.