Eperszemek szalmaágyon

Főleg az ültetvényt kell tisztán tartanunk, mert csak akkor számíthatunk szép, egészséges termésre, ha gyommentes a talaj. Ezért kapálni kell: először a virágzás előtt, majd a virágzás és az érés között, később pedig, a szüret után őszig még legalább kétszer. Ne kapáljunk 3-5 centiméternél mélyebben, mert akkor jelentősen károsodhatnak a gyökerek. Ahol géppel művelik az ültetvényt, általában fogas boronákat, kultivátorokat és tárcsás csoroszlyákat alkalmaznak. A sorközöket a legtöbb helyen fóliával vagy szalmával takarják, hogy a gyümölcs ne érintkezzen és szennyeződjön a talajjal. Ezzel megelőzhető a szamóca rothadásos betegsége (botritiszes fertőzése) is. Sok helyen szalmával takarják a fekete fóliával borított bakhátak közeit is.
Vannak gazdaságok, ahol vegyszerekkel irtják a gyomokat, azonban ez a módszer csak kiegészíti, de nem pótolja a mechanikai talajművelést. A szamócásban használható gyomirtó szerek főleg csak az egyéves gyomok ellen hatnak, ezért fontos, hogy a telepítésre kiszemelt terület ne legyen évelő gyomnövényekkel fertőzött. A földieper igényes a harmonikus tápanyagellátásra, ezért a telepítés évében a szerves trágya mellé foszfort és káliumot is kell neki adni. Nitrogént viszont az augusztusi ültetéskor ajánlatos kijuttatni. A kálium- és foszforműtrágyákat termőre fordulása után, a nitrogén 50-70 százalékát közvetlenül szüret után, a maradék nitrogént pedig a következő év kora tavaszán célszerű kiszórni. A szükségesnél több nitrogén káros, mert attól a növény nagy lombot fejleszt, nem járja a levegő, és az állandóan párás körülmények között szinte lehetetlen megvédeni a szürkepenésztől. Aki nagyon szakszerű, az ásványi elemeket lombtrágya formájában permetez ki. A csepegtető öntözőrendszerek és a vízben tökéletesen oldható műtrágyák terjedésével a szamóca mindenkori fejlettségének megfelelő összetételű és mennyiségű műtrágyát lehet kijuttatni.
A szamóca a vízigényes gyümölcsök közé tartozik, ezért elegendő csapadék hiányában öntözni kell. Legtöbb vízre a bogyó fejlődésekor, érésekor, valamint a szüret utáni rügydifferenciálódás idején van szüksége. Viszont az esőztető öntözésnek van egy hátránya: érés idején növeli a botritiszes megbetegedés kockázatát.