Kaszálni is képesek

Az ember és a ló több ezer éves kapcsolatában talán sohasem volt annyi törés, mint napjainkban, ezért mind állatvédelmi, mind „embervédelmi” szempontok miatt sok helyen újból és újból fel kell tennünk a kérdést: megvannak-e a lótartás személyi és tárgyi feltételei? A betanítás, az idomítás, a használat során, de balesetvédelmi okok miatt is fontos ismerni a ló egy-két viselkedésformáját.
Például érdemes tudni, hogy jó a memóriája: amit egyszer megtanult, arra sokáig emlékezik, így azokra a helyekre is, ahol már történt vele valami, vagy valamilyen inger érte. A türelmetlen, szakszerűtlen, durva betanítás – vagy inkább betörés – egész életére kihathat. Visszamenőleg azonban nem tud emlékezni arra, amire mi gondolunk, ezért a büntetésnek vagy jutalomnak akkor és ott, az eset kapcsán kell megtörténnie. Időérzéke veleszületett, ezért napirend szerint kell élnie. A hangokat, szagokat megjegyzi, ezért fontos ugyanannak a személynek a jelenléte a betanításnál. A már megtanult dolgokat megbízhatóan végzi el máskor is, hibát általában csak akkor ejt, ha nem érti, mit akar tőle az ember. Passzívan tanul, ami annyit jelent, hogy sok ismétlésre, következetes munkára van szükség ahhoz, hogy pontosan teljesítse feladatát. Fiatal korában könnyebben tanul. A melegvérű lovak 4-5, a hidegvérűek 3 éves korukra érik el teljes fejlettségüket. A betanításnak persze jóval előbb meg kell történnie, de a túl korai betanításnak, illetve használatbavételnek is súlyos veszélyei lehetnek (a fejlődésben visszamaradhat, sérülhet). A melegvérű csikók betanításának optimális ideje 2,5-3, a hidegvérűeké pedig 2 éves korukban van. Nem mindegy az sem, hogy nyereg alá vagy kocsiba tanítjuk. Igáslovak nagyobb terhelést csak 4-5 éves korukban kapjanak! A betanításban fontos a fokozatosság, a naponta rendszeresen végzett munka. A legtöbb ló rövidlátó, ezért lehetővé kell tenni számára, hogy a tárgyakat közelről is megismerje, megszagolja.
Mielőtt a lóhoz megyünk, mindig meg kell szólítani. Először az elejéhez menjünk, nyakától a faráig simogassuk végig. Az oldalához hirtelen ne érjünk, a farára ne csapjunk, és ha mellette bármilyen tárgyat leejtünk, ne kapjunk utána, ne hajoljunk le érte. Mindig legyen rajta kötőfék. Ha a lábunkra lépett, ne toljuk el, mert így még inkább az emberre dől. Ilyenkor szóljunk rá, a kantárt rántsuk meg vagy oldalának egy pontját erősen nyomjuk meg, akkor továbblép. Mindig a bal oldalán, a nyaka mellett vagy előtte lépkedve kell vezetni. Aki vezeti, sohase kerüljön a válltájéka, még inkább a fara mögé, mert így nem irányítható. A ló általában hátrarúg. Ritkábban ugyan, de hátulsó lábaival előre és oldalra is tud rúgni, sőt „kaszálni” is képes. Amikor súlypontját hirtelen előbbre helyezi (fejét és nyakát lesüllyeszti), fennáll a két lábbal való kirúgás veszélye. Ápolásnál, vizsgálatnál, gyógyszerbeadásnál mindig oldalról közelítsünk hozzá. Gyakran válik szükségessé valamelyik végtag felemelése, ezért jó, ha a csikót már pár napos korától hozzászoktatjuk ehhez. Mindegyik lábat csak az ízületek hajlásának megfelelően és a végtag lengésének síkjában szabad felvenni. A végtagok felvétele előtt és alatt a lóval végig beszélgessünk!